Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Jánossy Dénes: Mayr, Josef Karl: Metternichs geheimer Briefdienst. Postlogen und Postkurse. Wien, 1935. / 283–287. o.

ISMERTETÉSEK 283 létre, így pl. az uralkodók és a központi hatóságok iratai képezték az ű. n. korona-levéltárat; az államügyésznek, valamint a tatár kisebbségnek levéltáráról nincs tudomás. A harmadik kérdés az, hogy ezek a levéltári állagok ma hol találhatók meg. Ez a fejezet igen tanulságos, hiszen itt tudjuk meg, hogy a lengyel hívatalszervek levéltárai milyen viszontagságokon mentek keresztül. A „korona-levéltár" a felosztás után Oroszországba került, majd Porosz- és Oroszország megosztoztak rajta s csak az 1923. évi rigai egyezmény juttatta vissza őket Lengyelországnak. Sok írat hiányzik s ezek jelenlegi helyét csak gyanítani lehet. S. végül az átmeneti korszak, Szaníszló király uralkodásának iratait vizsgálja, itt azonban csak azokat a hivatalokat, illetőleg levéltári állagokat sorolja fel, amelyek az előző korszakhoz viszonyítva megváltoztak vagy újonnan létesültek, A munka áttekinthetőségét nagyon emeli az, hogy a hivatalszerveket, a levéltári állagokat és ezek mai helyét tabellárisan is kimutatja, miáltal pillanatok alatt megállapítható, hogy valamely hivatal iratai ma hol találhatók meg. Kétségtelen, hogy S. elgondolása — ha minden levéltárban megvalósítják az anyagnak ilyen hierarchikus alapon való csoportosítását — szerencsés kézzel oldja meg a szétszórt levéltári anyag megtalálhatóságának s jövőben való egyesítésének kérdését, de az is bizonyos, hogy ez a meglevő levéltári egységek teljes felbontásával fog járni, ami — tekintve a már kiadott leltárakat és regisztereket — sok zavarra fog vezetni. (V, ö. pl. a bécsi udvari kamara iratainak területi alapon való felosztásának célszerűtlenségét.) Dr. Bakács István János. Mayr, Jose! Karl: Metterníchs geheimer Brief dienst, Postlogen und Postkurse. Wien, 1935, Holzhausens Verlag. I—VI., 1—131. Az első elfogott magánlevelek a bécsi házi-udvari és állami levéltárban a XVIII. század elejéről maradtak fenn, melyek arra engednek következtetni, hogy a Habsburgok birodalmában már e korban tervszerűen foglalkoztak a levélpostának politikai célokra való átvizsgálásával. Később Kaunitz és Colloredo befolyása alatt a levéltitoknak államérdekbe való kiaknázása erősen tökéletesedett, de fejlődésének csúcspontját Metternich államkancellári működése idején érte el.