Levéltári Közlemények, 13. (1934)
Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Bakács István János: Siemienski, Joseph: Guide des Archives de Pologne. I. Archives de la Pologne ancienne. Varsovie, 1933. / 281–283. o.
282 ISMERTETÉSEK Épen ezért nagy szolgálatot tesz S. előttünk fekvő füzete, amely egyidejűleg lengyel nyelven is megjelent s első számát képezi a lengyel levéltárak ismertetéseinek, S arra nézve ad tájékoztatást, hogy valamely korszak, terület, intézmény történetére vonatkozó iratokat melyik levéltárban találhatjuk meg. Munkája kizárólag az önálló lengyel állam korának iratait öleli fel. Levéltári tekintetben ezt is három részre osztja, mégpedig az oklevelek korára, amely a X— XIII, századot foglalja magában; a szorosabban vett önálló lengyel állam korára, amikor minden hivatalszervnek pontosan vezetett regiszterei vannak s végül Szaniszló király uralkodásának idejére (1764—1795), amely a növekvő orosz befolyás következtében átmenetet képez az önállóság és a felosztás kora között. Mivel az iratok szét vanak szórva, teljesen lehetetlen őket jelzet szerint felsorolni, hiszen a jelzetek minden levéltárban azonosak s az egyazon levéltári állaghoz tartozó iratok jelzetei is ismétlődnek, A már fennálló kettős jelzetek mellett a zavar még fokozódni fog, hiszen a lengyel levéltári szervezet kitűzött célja az, hogy az összes iratokat egyetlen központi s több territoriális levéltárban gyűjtsék össze. Vagyis a jövőben az íratok más levéltárba fognak kerülni. Épen ezért a lengyel levéltári íratok egyetlen organikus rendezési elve csak az lehet, hogy minden egyes levéltárban az iratokat a hívatalszervek szerint csoportosítják. Az egyes hivatalszervek ugyanis az államkormányzásban kisebb vagy nagyobb szerepkörrel rendelkeznek s ennek megfelelően mindegyiküknek megvan a maga helye az államhívatalok rangsorában. Természetszerűleg mindegyik kormányzási korszakra külön-külön kell felállítani ezt a rangsort, S. az általa így kitűzött célnak megfelelően ismerteti az önálló lengyel állam hivatalszerveit, különválasztva a világi és egyházi hatóságokat, A világi hatóságok lehetnek szorosan vett államiak (az uralkodó, a központi és a territoriális hatóságok), autonómok (területiek, kisebbségiek, egyetemiek) s végül földesúriak, Az egyházi hatóságok ismét többfélék: katholíkusok, görögkatholíkusok, görögkeletiek s protestánsok. Mindegyik csoport számos kisebb hivatalt foglal magában. S. szerint, ha pontosan ismerjük a kormányszervek szerepkörét, akkor meg tudjuk állapítani, hogy egy-egy kérdés kutatásánál melyik hivatal iratait kell átnéznünk. A következő részben S, megállapítja, hogy ^az egyes hívatalszervek milyen levéltári állagokat hoztak
