Levéltári Közlemények, 12. (1934)
Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Bánrévy György: Az iratkezelés története Budán és Pesten, 1686–1873 : első közlemény / 29–49. o.
48 DR, BANRÉVY GYÖRGY anyagot jelentettek még az évi pénztári számadások iratai, az egyes tételekről kiállított számlák, nyugták: az úgynevezett számadásmellékletek, A számadáskönyvekbe a sorszámmal ellátott nyugták és számlák alapján vezette be a számadással megbízott főkamarás az egyes tételeket. Az egyes különálló eredeti számlák, elismervények, nyugták a könyv elkészülte után annak mellékletévé váltak és a tételszám sorrendjében kerültek megőrzésre egymás mellé. Külzetükön többnyíre fel van tüntetve, hogy kinek mennyi összegről szóló számlái vagy nyugtái. Több, egybetartozó ilyen mellékletet közös borítólapban kezeltek, 50 Buda városának, mint minden tanácsi szervezettel működő hatóságnak, elsőrangú fontosságú iratai voltak a tanácsülésekről vezetett jegyzőkönyvek. Ezeknek írása és megfelelő rendbentartása, mint föntebb láttuk, a szindíkus feladata volt. 1694-ben Maylin színdikus kezeírásával kezdődnek az első ránkmaradt eredeti tanácsülési jegyzőkönyvek, az előzők 1688-ig visszamenően csak másolatban maradtak fent. A jegyzőkönyvekbe eleinte csak a beérkezett íratok és a jelentések, dekrétumok másolatai kerültek bele (erre is vonatkozhatik az 1696 január 23-i utasítás már idézett pontja: ,,die Expedition . . . verfassen undt pro rei memoria ordentlich prothocolliren lassen"). Később, az ülésí ügyrend kialakulása után jegyezték fel bennük, megfelelő dátum alatt, az ülésen jelenlevők feltüntetése mellett, az ülésben szerepelt és elintézett tárgyakat az elintézés eredményével együtt, így váltak a tanácsülési jegyzőkönyvek a városi hatóság rendkívül fontos és a számadásokon kívül talán egyetlen fentmaradt belső ügyviteli irataivá. Az iratok kezelésére vonatkozólag egyáltalán nincs tudomásunk olyan írásos segédeszközökről, melyek az iratok szisztematikus rendbentartását, könnyű feltalálhatóságát elősegítették Volna. Cseppet sem túlzottak Pscherer Andrásnak és a budai tanácsnak a bevezetésben idézett megállapításai. De nemcsak bizonyos minimális levéltári rendet biztosító elenchusról vagy mutatóról nem tudunk, hanem még az íratok kezelését némikép megkönnyítő akármilyen primitív iktatókönyv vagy jegyzék is teljesen ismeretlen ebből az időből. Az 1689-ben mutatkozó havi iratjegyzékek és az 1694-es iratok puszta számozása mu30 Szfőv, Ltár, Budai számadáskönyvek 1—12, és pénztári számadások 1. és 2. doboz.
