Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Bánrévy György: Az iratkezelés története Budán és Pesten, 1686–1873 : első közlemény / 29–49. o.

AZ IRATKEZELÉS TÖRTÉNETE BUDÁN ÉS PESTEN 1686—1873. 49 tat némi halvány nyomot valamiféle iratkezelési rendszer irányában, de ezen a két elszigetelt jelenségen kívül magukon az iratokon sem találunk semmiféle feljegyzést, amelyből arra lehetne következtetni, hogy legalább kísérlet történt az iratoknak valami belső ügyviteli eljárás segítségével való nyilvántartására és simán hozzáférhetővé tételére. Az iratokon természetesen nyoma sincs semmiféle olyan irattári (vagy levéltári) jelnek, szignatúrának, mely egy bizonyos meghatározott kezelési, vagy őrzési helyre (faszcikulus, fiók, doboz, láda, polc) utalna. Az iratok külzetére kivetett dátum és regeszta az, aminek alapján az akták között ki kellett magukat ísmerniök a szindikusoknak és irattárnokoknak. Ez eleinte, kevésszámú írat mellett nem volt nagyon nehéz feladat. Az emlékezetnek kezdetben mindenesetre döntő szerep jutott a keresett iratok feltalálásában. Az iratok szaporultával a memóriára már nem lehetett annyira számítani: ott volt akkor az ügydarab kelte és tárgya, az elég szilárd támaszt nyújtott, és tájékozott, az iratokat jól ismerő hivatalnok kezében az irat kiemelésének, majd visszahelyezésének elég gyors lebonyolítását biztosíthatta. Kezdetleges berendezkedés teremtett laza összefüggést az újra alakuló Buda iratai közt, és majdnem egy évszázadnak kellett eltelnie, míg a város hatalmasra növekedett iratanyaga a szó igazi értelmében levéltárrá alakult. Dr. Bánrévy György. Levéltári Közlemények I