Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Iványi Béla: München levéltárai, magyar szempontból / 50–110. o.

MÜNCHEN LEVÉLTÁRAI MAGYAR SZEMPONTBÓL 83 Trwnk, quum vina hie sunt ín caro foro", s ezenfelül kér még két bombardístát.

57 A várnagy tisztéhez tartozott még a vártartomány tiszti személyzetének időnkénti megszámoltatása. A gyulai várban bevezetett rend szerint ennek a megszámoltatásnak havonként kellett történni. „Item prímum — írják az utasításban — quod omni mense cum uníversis hominibus officía aliqua habentibus coram castellano, provisore curíe et judice civitatis ponatur ratio de omnibus proventibus parvis et magnis, quocunque nomine appellentur."

58 A várnagy tartozott — különösen háborús veszedelem idején — a vártartomány népének hangulatát, magatartását is figyelemmel kísérni. így pl. Sadobrich a János és Ferdinánd pártiak küzdelmei idején többször kénytelen urának jelenteni, hogy a föld népe inkább János király pártjával rokonszenvez, vagy pl. 1520-ban Békés János és Szentimrei András hunyadi várnagyok jelentik György őrgrófnak, hogy a Monostorhoz tartozó népek a rájuk kirótt adó, stb. megfizetése ellen „díversas sub silencio coniurationes fecerunt" és naponta állandóan most is „facíunt. . . extra lóca consueta congregatíones et more Siculorum proclamant, ut sí quispiam in eorum congregatíones venire recusarent, eorum domos dístraherent".

59 Más szóval tehát a monostoriak kapzsira hányással fenyegetik meg azokat, akik a titkos gyűlésekre eljönni nem akarnak. Mindezek mellett a várnagyok fő kötelessége a vár és tartománya népe fölötti bíráskodás, még pedig rendszerint másodfokon, mert az elsőfokú bíráskodás a mezővárosok tanácsának, a falvak bíráinak kötelessége volt. így pl. Gyula város bírája a tizenkét esküdttel (tanács) bíráskodik polgári és büntető (crimínal.) ügyekben.

60 A vár bíróságának — Judicium castrí — tagjai a várnagyok, a vicevárnagy, ha ilyen is van, és az udvarbíró. Tehát a középkor rendje szerint ez is társas bíróság és pl. az udvarbíró önmagában, a középkor felfogása szerint, nem is bíráskodhat, aminthogy a gyulai polgárok egy ízben hevesen vitatták is, hogy az udvarbíró „nullám 57 Brandenburg. Lit. 1027/40. 58 Egy 1520. körül: „Ordo quem dimíttere volumus in hoc Castro nostro Gywla" című rendtartásnak első pontja. Brandenburg, Lit. 1056/36—37. 59 Brandenburg. Lit. 1056/17. 60 Brandenburg. Lit. 1073/6—7. és 11. 6*