Levéltári Közlemények, 12. (1934)
Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Iványi Béla: München levéltárai, magyar szempontból / 50–110. o.
82 DR. IVÄNYI BÉLA ben a konyhára évi 50 forint. Ezzel szemben a megye és a vártartomány bírságpénzei teljes összegben György őrgrófot illetik. 55 A várnagyok salláriuma azonban a XVI. század első felében emelkedő tendenciát mutat, ugyanis 1520-ban a gyulai várnagyok fizetése már jóval magasabb, mint Patócsyé volt, mert ekkor már évi 182 forintot, hordónként 10 forinttal megváltható 14 hordó bort, 175 gyulai köböl élést, 50 sertést, egy légely olajat, vagy helyette pénzben öt forintot, két rend ruhára 24 forintot és konyhára évi 80 forintot kapnak. Ezenfelül nekik jut a bírságpénzek fele, ha az nem több egy forintnál, „magna verő birsagia, que concernunt amissionem capitis, bonorum et rerum et libertates nundinarum, de illis et similíbus non plus nisí unus florenus ípsis castellanis cedet", a többi pedig az úré. 56 A várnagyok kötelessége volt a vár kapukulcsaínak őrzése, a várbeli élet szabályozása, a várkapuk nyitása és csukása rendjének megállapítása, gondoskodás, hogy a várban mindig kellő mennyiségű, élelem és hadíszer legyen felhalmozva, gondoskodás a vár hadiszereinek, fegyvereinek (főleg puskák, ágyúk) karbantartásáról, a vár építményeire, erődítményeire való felügyelet, ezeknek javítása, karbantartása, a várkatonaság, várőrség és várbeli egyéb személyzet feletti felügyelet és ezeknek rendbentartása. Békében a várőrség és személyzet létszáma csekély, hiszen ilyenkor a vártartományban való rendőri szolgálat ellátására kevés ember kellett. Veszély esetén a várnép létszáma nagyobb. így pl. 1529-ben Sadobrich Péternek Gyulán a tiszti személyzetén kívül 79 gyalogja, 46 lovasa, 14 molnárja és ácsa, 8 őre, 1 kertésze s egy majorosa volt, ezenfelül Vízesí Tóbiás 50 lovassal Gyula városában állomásozott. Noha a tiszti közegekkel együtt több, mint 200 ember fölött rendelkezett Sadobrich várnagy, megelégedve még sem volt, mert György őrgróftól még 32 cseh vagy morva gyalogost kért, azzal az indoklással, hogy a várbeliek mind ,,hungari sunt et ego solus croatus", továbbá, hogy a cseh-morva zsoldosok kis igényűek, kisebb fizetéssel is beérik, ,,nec petunt Sloff59 Brandenburg. Lit. 1065/6. 56 Brandenburg. Lit, 1056/18., 1065/4. - , .
