Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Pálfy Ilona: Levéltári kiállítás Kecskeméten / 206–210. o.

VEGYES KÖZLEMÉNYEK 209 történeti múltjára és a város levéltárának gazdag anyagára. Ezeken az alkalmi kiállításokon túl a levéltár helyiségében rendezett állandó — de az anyagot időnként változtató — kiállítással is szolgálja a levéltárnak azt a hivatását, amely épen a vidéki levéltárak feladata a közönség és a tanuló ifjúság történeti érzékének felkeltése és a tradíciók ápolása terén. Az állandó és még inkább az alkalmi levéltári kiállítások gondolata és megvalósítása már magában véve is megérdemli, hogy Kecskemét th. város levéltárának elismerést érdemlő és követésre méltó példájáról megemlékezzünk, de nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a kiállítást rendező főlevéltárnok azok külső formájában is a legmegfelelőbb megoldást választotta. Nagyobb kiállításhoz — mint amilyen az 1934, évi „Hírős Hét" alkalmával rendezett is volt — készült nyomtatott katalógus is, azonban a főlevéltárnok nem elégedett még akkor sem meg az egyes kiállított darabok megszámozásával. El kell ismernünk, hogy az egyes darabok alá helyezett rövid regeszta, amely két-három sorban összefoglalja az irat tartalmát, igen megkönnyíti a kiállítás áttekintését, és közvetlenebb kapcsolatot teremt a kiállított irat és nézője között. De még ezen túlmenőleg is gondoskodik a főlevéltárnok a kiállított anyag minél könnyebb megismeréséről az idegen nyelvű iratok mellé helyezett magyar fordítással, vagy a nehezebben olvasható magyar szövegű iratok mellett azok másolatával is, A tapasztalat mindenben igazolja ennek az elgondolásnak a helyességét. A nagy közönség többsége, mihelyt megakad valamely irat olvasásában, nem böngészi azt tovább — rendszerint hiába is tenné — hanem egyszerűen olvasatlanul hagyja és ráadásul kényelmetlen érzéssel gondol vissza az általa érthetetlen darabokból álló kiállításra. Ez az érzés pedig nem nagyon alkalmas arra, hogy újabb hasonló kiállítás iránt érdeklődést keltsen. Mihelyt azonban látja az általa is könnyen elolvasható szöveget, érdekli és ambicionálja, hogy annak segítségével az eredetit el is olvassa. Ez a mód szinte kényszeríti a kiállítás látogatóit, hogy az egyes darabokkal hosszasabban és behatóbban foglalkozzanak, és így akaratlanul is emlékezetükbe vésődnek olyan megfigyelések, amelyeket egyébként nem is tudnának észlelni. Hogy ezek a magyarázó jegyzetek mennyi hasznot jelentenek egy-egy — méreteiben még oly szerény — kiállítással kapcsolatban is a levéltárak s általában a múlt írott emLevéltári Közlemények 14