Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A magyar levéltárvédelem kérdése / 1–28. o.

16 DR, KLEIN GÁSPÁR geikből sokszor több szobát kényszerültek átadni s irataik egy részét meg nem felelő helyiségben elhelyezni, annál inkább kifogásolhatjuk azokat az eseteket, midőn pl. az egyik alföldi vármegyében almaraktár, az egyik dunántúli megyében pedig altiszti lakás céljára kellett a levéltáréból helyiséget biztosítani. Sok helyen a levéltár megőrzés szempontjából tiszta és egészséges helyiségben kapott elhelyezést, azonban az anyaghoz való hozzájutás és a kutatás már körülményesebb. Pedig a levéltárak értéke nemcsak iratanyaguk gazdagságában, hanem ezek használhatóságában és hozzáférhetőségében is rejlik. Bár megnyugtató a tudat, hogy a levéltár anyagát nem kell félteni a pusztulástól, ez még csak negatív oldal. A levéltár hivatásának csak akkor felelhet meg teljes egészében, ha iratanyaga tényleg közkincs. Legtöbb helyen azonban az összeszorított helyiségben, mely egyúttal iroda, hivatal és raktár, egyáltalán nincs kutatási lehetőség, másfelől manuális munkaerő hiányában a pince, vagy más eldugott helyiségben elraktározott iratanyag előkészítése, vagy rendelkezésrebocsátása csak igen nagy időveszteség mellett lehetséges, vagy csak az év bizonyos részében nyílik lehetőség arra, hogy a kutató dolgozhasson, mikor t. í. már az időjárás megengedi, hogy ezekben a helyiségekben tartózkodhasson a kutató és a felügyeletet gyakorló levéltári tisztviselő. Ilyen viszonyok mellett még a biztos helyen elhelyezett levéltár sem teljesítheti feladatát s az anyag megőrzésén és rendbentartásán kívül egyéb szolgálatot nem teljesít. Nem lehet kétségünk aziránt, hogy ha a levéltárvédelem kérdése rendezés alá kerül is, míg erre sor kerülhet, huzamos idő fog eltelni. Addig pedig veszélyben forognak a levéltárak. Minthogy a levéltár ellen eddig tett intézkedések is nagyrészben azért történhettek meg, mert nem volt a levéltárak részére utasítás és nem volt a levéltárnokoknak mire hívatkozniok, feltétlenül kívánatos, hogy míg a levéltárvédelem kérdése megoldást nyer, a régóta ígért levéltári utasítás megjelenjen. Ha egyebet nem érünk is el vele, mint átmeneti intézkedést, mégis megmentünk sok anyagot a pusztulástól s biztosítjuk az ahhoz az anyaghoz való hozzájutást és az eljövendő korokra való átmentését, amely anyag minden értékes volta mellett is az eddigi esetleges mostoha kezelés és bánásmód miatt nemsokára már csak szétmálló és első érintésre széthulló massza lesz. Ha ez az utasítás csak a le-