Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A magyar levéltárvédelem kérdése / 1–28. o.

A MAGYAR LEVÉLTÁRVÉDELEM KÉRDÉSE 17 véltárnok levéltári közigazgatási ügykörét szabályozná, szívesen elejthető volna, de kell valami normatív intézkedés, amire a levéltárnok hivatkozhat, s ami mégis csak véget vet a némely helyen még most is uralkodó állapotoknak, egyben pedig szabályozza a levéltár elhelyezése, ügykezelése, a levéltárnok tennivalója, szóval ügyköre kérdését, s így valami biztosítékot nyújt a levéltárvédelem szolgálatában. A levéltárnok. A levéltárnok személye a levéltárüggyel szoros kapcsolatban áll. A törvényhatóságok azonban kevés kivétellel ezt az állást máskép kezelik s más elbánásban részesítik, mint ahogy kellene. Ennek több oka van. Mint fentebb láttuk, sok helyen és sok ideig síné cura állást betöltő személyiségszámba ment a levéltárnok, aki a központi tisztikarhoz tartozván, megbecsülésnek örvendett, sok esetben nem azért, mert képzettsége és tudása, valamint hivatali állása tiszteletet követelt, hanem, mert azok közül való volt, akinek nem lehetett a törvényhatóság szereplő alakjai és egyéniségei sorából minden nyom nélkül eltűnnie. Családi kapcsolatok s hivatali állásból folyó megyebizottsági tagság erősítették tekintélyét, mikor a választásoknál sokszor egy szavazat is olyan nagy jelentőséggel bír. Volt kétségtelenül ezek között munkás egyéniség is, tevékenységük azonban leginkább a nemességkutatás és családfa, valamint kamarási táblák összeállítása terére szorítkozott, ahol az elért tudományos eredmény mellett talán jelentősebb volt a financiális siker. Ha volt allevéltárnok, a levéltári munka szinte teljes egészében az allevéltárnokra szorult. Voltak természetesen olyan törvényhatóságok is, amelyek nagy gonddal kezelték értékes levéltárukat s a levéltárnoki állásra ahhoz értő egyén kinevezését óhajtották a főispántól, vagy ha a törvényhatóság nem értékelte volna eléggé levéltárát, a törvényhatóság élén álló főispán volt tisztában ennek rendeltetésével s így kinevezés alkalmával a szakszerűség és szakképzettség elvét képviselte, úgy, hogy olyan egyéniségek kerülhettek a levéltárnok! állásba, akik nemcsak a levéltárrendezés, rendbentartás és fejlesztésben fejtettek ki érdemes munkásságot, hanem a történetírás és a történeti segédtudományok terén is ismertté Levéltári Közlemények 2