Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Bottló Béla: Archivalische Zeitschrift, dritte Folge, 9–10. Bd. / 172–177. o.

172 ISMERTETÉSEK szelni (: az 5 — helyesebben 6 — állami levéltár közül 4 volt osztrák-magyar területen található; levéltárismertetések csak Zágráb, Ragúza és Zára levéltáraira vonatkozólag említtetnek stb). El kell ismerni azonban, hogy ez a ránk nézve kedvező eredmény részben a beküldött jelentések különbözőségének is köszönhető. Míg ugyanis a kis-entente államok közül legigyekvőbbnek mutatkozó Csehország is 6 oldalon, Románia még rövidebben: S'/s oldalon, Jugoszlávia meg éppen (egy igen hézagos, felületes jelentésben) 3 oldalon elintézte a hozzá intézett kérdéseket, addig a Magyarországra vonatkozó fejezet egymaga 17 és V* oldalát tesz ki. S itt teljes elismerésünket kell kifejeznünk e magyarrész szerzőjének, dr. Kossányi Bélának, ki az egyes kérdőpontokra gondos, részletes és körültekintő feleleteket dolgozott ki, úgy hogy a magyar jelentés alaposság, konstrukció és előadási mód tekintetében nemcsak a fentemlített államok jelentéseit múlja messze felül, hanem a kötet legügyesebben megszerkeszetett fejezetei közé tartozik s alkalmas arra, hogy a nyugat-európai olvasó a legjobb benyomások között tanulmányozza. Dr. Varga Endre. Archívalísche Zeitschrift. Herausg. durch das Bayerische Hauptstaatsarchiv in München. Dritte Folge. 9. und 10. Band. Der ganzen Reiche 42—43. Band, (Mit Inhaltsverzeichnis zu Bd. I—

X. der 3. Folge.) 8°. 440 1. — A levéltári szakirodalom e nagy német felyóiratának új öszszevont kötetében első helyen Carl Gustaf Weibull: Archivordnungsprinzipien c. értekezését emeljük ki, melyben a Ievéltárrendezésí elvek fejlődését mutatja be. Régen a levéltárak rendezésénél nem voltak tekintettel arra, honnan származott az anyag, hanem egyszerűen bekebelezték. Ezzel Franciaországban szakítottak először, 1841-ben Duchatel belügyminiszter a Guízet által összegyűjtött levéltárak anyagát célszerűségi szempontból tárgyi és időrendi alapon rendeztette. A fejlődés következő fokát Poroszországban találjuk, ahol Sybel Henrik kezdeményezésére az állami titkos levéltár iratait úgy állították föl, ahogyan azok keletkezésük idején álltak, a csatolt idegen iratokat pedig visszaadták. Hollandiában is ez utóbbi elv szerint rendezték a levéltárakat. A keletkezés elvét elméletileg Müller, Feith és Fruin dolgozták ki. A szerző a továbbiakban kétségbe vonja, hogy csak másodsorban lehet