Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A magyar levéltárvédelem kérdése / 1–28. o.

A MAGYAR LEVÉLTÁRVÉDELEM KÉRDÉSE 5 kész ítéleteket tartalmaznak, csak az üresen hagyott rovatokba a nevet, személyi adatokat stb. kell beírni. Ezeknek a beírása kézírással sokkal hamarább megtörténnék, de az írógép használata már oly általános, hogy a kézírásról maholnap az a vélemény alakul ki, hogy annak az alkalmazása hivatalok tekintélyéhez nem illő. A házassági kihirdetések is nagyon sok helyt gépírással készülnek, holott ezek kész nyomtatott űrlapjait a munkával agyonterhelt jegyzői hivatalok kézírással hamarább és időnyereség mellett tölthetnék ki, másfelől a kifüggesztés ideje alatt a nap, nedvesség és világosság vegyi hatásának jobban ellenállhatnának, míg így a levétel után alíg,, vagy egyáltalán nem olvashatók. Levelek, engedélyokiratok, rendeletek, ítéletek, szakértői vélemények, alapítólevelek stb. épen úgy gépírással készülnek, akár a törvényhatóságok alispánjainak a történelem számára írt és készített évnegyedes jelentései. Szín tekintetében a különféle árnyalatok figyelembe vételével találunk kék, fekete, ibolyaszín és vörös írással készült iratokat, melyek kivitelüket tekintve kétségtelenül kényelmesebben olvashatók, mint némely, — ma nyugodtan mondhatjuk sok — rosszírású, vagy alig olvasható kézírásos írásmű, tudományos és levéltári szempontból nézve azonban a dolgot, károsak és veszedelmesek. Ugyanis a tinta már évezredeket kiállott s a gyakorlatban nagyszerűen bevált — leszámítva a különféle fémtintákat — de a vegyszalag és másolópapír még évtizedeket sem, állott ki és tartóssága máris kifogásolható, Meg kell említenünk, hogy sok esetben csak az átütéses példány kerül levéltárba, Mi történik akkor, ha egy okmányt öt-hat példányban készítenek s véletlenül a negyedik, vagy épen a hatodik példány jut a levéltárba, amely még egyáltalán nem használt másolópapír esetében is gyengén olvasható, használt, vagy sokszor használt másolópapíros alkalmazásával pedig már elkészültekor alig lehet elolvasni, később pedig teljesen olvashatatlanná válik? Sajnos a törvényhatósági levéltárakba elhelyezett s megőrzendő iratok közt sok található ilyen, mint pl. az erdei üzemtervek, legelő társulati alapszabályokba stb. beírt, alig olvasható átütésből való szövegek és a beléjük fűzött ugyancsak átütéses alig olvasható miniszteri jóváhagyások. Nem lehet elhallgatnunk azon figyelmen kívül nem hagyható ténykörülményt sem, hogy vannak olyan iratok, melyek már elkészültük alkalmával csaknem teljesen hasz-