Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A magyar levéltárvédelem kérdése / 1–28. o.

6 DR, KLEIN GÁSPÁR navehetetlenek. Ilyenek pl. az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékei. Ezeket a névjegyzékeket Adrémagép útján lemezekről nyomják s a névjegyzékek rendszerint öt példányban készülnek. Természetesen csak az első példány kap közvetlen nyomást, a többit másolópapirral átütéssel készítik. Teljesen használatlan másolópapiroi esetében is a harmadik példány már alig olvasható, a többi pedig még kevésbbé. Ha használt másolópapírt alkalmaznak, az olvashatóság mértéke magától értetődően csökken. így az a helyzet állna elő, hogy az ötödik példány teljesen olvashatatlan és hasznavehetetlen lenne, a gyakorlatban azonban nem így van. Ugyanis vagy véletlenségből, vagy azon elvből kiindulva, hogy minden példányban legyen olvasható és így a jegyzékek előállítására fordított munka kárba ne vesszen, az összefűzésnél az egyes részeket összecserélgetik. Ezen eljárás következtében mindegyik névjegyzékpéldányban lesznek olyan részek, melyek alig

r mások egyáltalában nem olvashatók, viszont vannak teljesen kifogástalan kiállítású részek, végeredményben azonban teljes egészében egyik példány sem kifogástalan, némelyikük pedig teljesen hasznavehetetlen. Bár igaz, hogy a képviselőválasztók névjegyzékei a választók nevén, születési évén és helyén kívül csak a választói jogosultság alapját tartalmazzák, de sem a választók szüleire, vallására, illetőségére vonatkozólag semminemű adatot nem tartalmazván, családtörténeti, genealógiai vagy illetőségi szempontból nem sok értékkel birnak, sőt statisztikai szempontból véve is csak bizonyos vonatkozásban értékesíthetők, egyes névjegyzékek azonban mégis alapvető fontosságúak, mint pl. az 1918, évi névjegyzék-példány, a selejtezési utasítástervezet szerint pedig egyáltalán nem selejtezhetők. Ha az 1918. évi nagyfontosságú névjegyzékpéldányok megtartásán kívül a többi megőrzéséhez is fűződik» vagy fűződhetik mégis valami érdek, vagy ha még nem látott és nem értékelt szempontból valaha mégis tekintetbe jöhetnek, úgy kívánatos volna, hogy amikor fel szeretnék az általuk szolgáltatható adatokat használni, tudják is hasznosítani őket. Mindezen körülmények az elképzelhető és kétségtelenül jómínőségű anyag esetében is fennállanak. De mi történik akkor, ha az anyagok csak kevéssé is kifogásolhatók? Már pedig a mai nehéz gazdasági időkben és már régebben is sem központi államszerveínk, még kevésbbé a nehéz anyagi helyzetben lévő törvényhatóságok pénzügyi víszo-