Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 1–2. - Kisebb közlemények - Sümeghy Dezső: Tíz év egy rombadőlt levéltár történetéből / 141–150. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK. Tíz év egy rombadőlt levéltár történetéből. Sopron vármegye levéltárának történetében két szinte végzetszerűen ismétlődő esemény játszik igen fontos szerepet. Ez a két esemény: két kényszerköltözés. Kálváriás útjának erre a két állomására nem a kulturális életünkben igen gyakran kiütköző közöny és nemtörődömség, hanem az országos politika forgataga sodorta a levéltárat. 1786-ban IL József rendelkezéséből szállították át első, már meglehetősen berendezett otthonából, Nemeskérről, a megyeszékhelyül kijelölt Sopronba, ahol akkor még nem volt a vármegyének székháza B éveken keresztül hurcolták a bérházak egyik nyirkos, szűk odújából a másikba. 1920-ban pedig azok az ellenőrizhetetlen hírek, hogy cseh-délszláv korridor van készülőben és vagy ennek, vagy a trianoni békének Sopron város is áldozatául esik, tették szükségessé, hogy a levéltárat az idegen kézre jutástól megmentsék és e végből sürgősen elszállítsák Eszterházára. Az első költözés inkább osak a levéltári rend felbomlására vezetett, a második rombadöntötte a levéltárat. Mindkét elgondolás, tudniillik a levéltár áthelyezése Sopronba, illetőleg átmentése Eszterházára, alapjában helyes volt, hisz az egyik magasabbrendű politikai célokat szolgált, a másikat a köteles elővigyázatosság tette megokoltta. S mégis mindkettőnél végzetes hiba történt: senki sem számolt azzal a, nagy nehézséggel, hogy a levéltár elhelyezésére legalkalmasabbnak vélt helyen erre a célra megfelelő épület nem áll rendelkezésre. Ezért történhetett meg az is, hogy a vármegyeházáról a helyzet nyomasztó kényszerűségéből társzekerekkel úgyszólván pár óra alatt vasútra hordott levéltári anyag Eszterházán; egy ideig nyitott vagonokban hevert a pályaudvaron, majd egy becsorgó üvegházban összezsúfolva, utóbb pedig egyik magtár padlásán halomra dobálva várta a lassú, de elkerülhetetlen pusztulást. Amikor a korridor veszedelmétől megszabadult, de Trianonban csakugyan elcsatolásra ítélt Sopront és közvetlen környé-