Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 1–2. - Értekezések - Dőry Ferenc: Dr. Csánki Dezső / 1–15. o.

2 DÖRY FERENC abban, hogy a fiatal bölcsószethallgatóban annyira megerő­södött a vágy a történetírásnak önálló kutatások alapján való művelésére, hogy, habár az egyetemet elvégezve meg­szerezte is a középiskolai tanári oklevelet, mégsem ment ta­nári pályára, hanem tudományos ambícióinak kielégíthetése végett az Országos Levéltár szolgálatába kívánkozott. 1880' elején megszerezte a bölcsészeti doktorátust is; de csak több­szöri sikertelen próbálkozás után sikerült elérnie, hogy 1881 június 15-én az Országos Levéltárhoz fizetésnólküli gyakor­nokká kinevezték. A hivatali esküt július 1-én tette le s ekkor kezdte meg hosszú, félszázadot meghaladó levéltári szolgálatát, melyhez az idők folyamán annyi siker, annyi, érdem ós annyi elismerés is fűződött, aminőre a kezdő, sze­rény, fiatal gyakornok bizonyára legmerészebb tervezgetésé­ben sem számított. Az akkori viszonyok valóban nem is jogosíthatták fel vérmes reményekre. Az Országos Levéltár, mely csak hét évvel azelőtt alakult meg a megszűnt kormányszékek levél­tárainak és az úgynevezett regnicolaris levéltárnak egyesí­téséből, nem bírt azzal a tekintéllyel, mely anyagának gaz­dagságánál és feladatkörének fontosságánál fogva megillette volna. A belügyminisztérium Országház-, illetve Uri-utcai épülettömbjének legrosszabb, zegzugos helyiségeiben elrejtve, alárendelt jelentőségű hivatalként működött, melynek feje,. az egyébiránt tudományos és társadalmi körökben egyaránt nagy tekintélynek örvendő dr. Pauler Gyula is csak minisz­teri titkári ragnak megfelelő állásban volt országos levél­tárnok elnevezéssel. Az intézmény ily csekély értékelésénél kétségkívül közrejátszott az a körülmény, hogy a Levéltár felállítása alkalmával dr. Paulernak át kellett vennie az egyesített levéltáraknak jobbára csekélyebb minősítéssel bíró, régi tisztviselőit is. Csak lassan-lassan, ezek nyugalomba­vonulásával, illetve elhalálozásával vált lehetségessé a Levél­tár tudományos színvonalának emelése és személyzetének át­szervezése; s még a dr. Pauler által véglegesnek elgondolt személyi státus is oly szerényen volt megszabva, hogy jelen­tősebb előmenetelre nem nyújtott kilátást és valóban a tudó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom