Levéltári Közlemények, 11. (1933)
Levéltári Közlemények, 11. (1933) 1–2. - Értekezések - Dőry Ferenc: Dr. Csánki Dezső / 1–15. o.
DR. CSÁNKI DEZSŐ 3 mány szeretete kellett hozzá, hogy valaki kedvvel vállalkozzék levéltári szolgálatra. Mindezek ellenére sikerült Paulernak néhány év alatt olyan tudós gárdát gyűjteni maga köré, melyből a magyar történetírásnak nagyérdemű munkásai, sőt elsőrangú díszei kerültek ki. Így kerültek az Országos Levéltárhoz — hogy csak a kiválóbbakat említsük — legelőször a hírlapíróból önképzés útján vált olaszországi levéltárkutató óvári Lipót, majd tasnádi Nagy Gyula — mindketten később az Országos Levéltár főnökei, azután a korán elhunyt dr. Vincze Gábor és dr. Szalay József, dr. Thallóezy (Strommer) Lajos és Tagányi Károly, kik már abban az időben is élénk történetírói tevékenységet fejtettek ki s részben nagyméretű irodalmi tervekkel foglalkoztak. Példájuk megragadta az ifjú Csánkit is, ki külföldi mintákból felismervén az addig elhanyagolt művelődéstörténet jelentőségét, Magyarország középkori s elsősorban renaissanee-korbeli művelődésének megírását tűzte ki magának feladatul. Ebbeli tervének kialakulására nagy befolyással volt az a körülmény, hogy az Országos Levéltárban Óvári Lipót vezetése alatt éppen akkor javában folyt a középkori okleveleket magában foglaló diplomatikai osztálynak, illetve — mint hivatalosan nevezték — a magyar országos diplomatikai levéltárnak felállítása és Csánki is szolgálatba lépése után nemsokára ebbe a munkakörbe nyert beosztást. A kezén keresztülmenő sok-sok ezer oklevélből a magyar középkornak előtte addig csak homályos körvonalakban ismert képe gazdag színpompában bontakozott ki. Ekkor látott be igazán a múlt világába s az egykori kálvinista diák ekkor kezdte megismerni az addig erősen félreismert katholikus egyházat és méltányolni annak nagy nemzeti ós kulturális jelentőségét. Belátta azt is, hogy csak az oklevelekben szétszórtan elrejtett egyes adatok összegyűjtése és rendszeres osztályozása után lehet gondolni összefoglaló magyar művelődéstörténetre. Az első kísérletet ebben az irányban akkor tette meg, midőn az Emich Gusztáv adományából a Magyar Történelmi Társulat által kihirdetett pályázatra 1882-ben elkészítette és benyújtotta „Első Mátyás udvara" című dolgo1*
