Levéltári Közlemények, 11. (1933)
Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Értekezések - Dr. Bittner Lajos: Károlyi Árpád, a levéltárnok
KÁROLYI ÁRPÁD A LEVÉLTÁRNOK 203 rávezetendő. Ezek a feljegyzések ma már értékes adatok a bibliográfiához. Egyébként is mindig a kutatók érdekét képviselte. Sajnos, az új épület emelésénél arra vonatkozó javaslatai, hogy egy nagy kutatótermet építsenek, nem találtak meghallgatásra. A korábbi megosztottság — központ és filiale — utóhatásaként két kisebb kutatótermet létesítettek, ami oly hiba volt, melyet ma is szenvedünk. Ezzel szemben az ő igazgatóságának vívmánya a kutatási idő számottevő meghosszabbítása. Amíg a levéltár a Burg helyiségeiben volt elhelyezve, a kutató termek csak a rendes hivatali idő alatt (1868-tól kezdődőleg d. e. Y 2 S—d. u. ^3.) voltak nyitva tarthatók. A hivatalos órák leteltével a tisztviselőknek is el kellett hagyniok a helyiségeket. Az új épületbe történt átköltözés után, amely állandó őrizet alatt állott, meghonosodott az a szokás, hogy a tisztviselők a hivatalos órák után is bentmaradtak az épületben. Ennek nyomán viszont kialakult az a gyakorlat, hogy megkülönböztetett elbánásra érdemes kutatók számára a hivatalos órák leteltével is lehetővé tették munkájuk folytatását, ami azonban csak abban az esetben volt lehetséges, ha a tisztviselők közül valaki önként vállalkozott a szükséges felügyelőszolgálat ellátására. Az osztrák birodalmi gyűlés delegációja költségvetési bizottságának 1911 január 31-én tartott ülésében a delegáció egyik tagja, a lengyel Kozlowski Wladimir, a kutatási idő meghosszabbítását kérte a külügyminisztertől. 105 Károlyi erre, a fiatalabb tisztviselők csoportokba való beosztásával, a felügyelői szolgálatot úgy szervezte meg, hogy az egyik kutatótermet délelőtt ^lO-től este 7 óráig nyitva lehetett tartam. Károlyi kimagasló tudományos munkásságával a cikkünk elején említett emlékkönyvekben arra hivatottak már foglalkoztak. Ezt a tudományos működését azonban nemcsak önmagában álló tevékenységének, hanem az intézetnek szolgáló teljesítménynek is kell tekinteni. Ugyanis, kevés kivételtől eltekintve, megállapítható, hogy a levéltári külső ós belső szolgálat hivatalos feladatait, az intézmény tudományos jellege által megszabott szellemben, csak az tudja megoldani, aki maga is tudományos munkásságot fejt ki. Ezt már röviddel a levéltár alapítása után felismerték 106 s azóta a felettes hatóság is — ha közben olykor történtek is vissza105 V. A. 149/1911. 106 Winter: Die Gründung des Haus-, Hof- und Staatsarchives. I. b. 27., 47., 67., 75. 1.
