Levéltári Közlemények, 11. (1933)
Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Értekezések - Dr. Bittner Lajos: Károlyi Árpád, a levéltárnok
192 BITTNER LAJOS Bosznia és Hercegovina, Görögország, Illyria, Marokkó, Moldva s Oláhország, Montenegró, Perzsia, Lengyelország, Ragúza, Oroszország, Szerbia, Tripolisz, Tunisz és Törökország) 72 érintő valamennyi iratcsoportot, amelyek proveniencia tekintetében ugyancsak főként az osztrák udvari, a birodalmi udvari és az államkancellária levéltáraiból, továbbá a különböző diplomáciai képviseletek állagaiból kerültek ki 6 amelyek közé szintén számos más provenienciájú levéltártöredéket osztottak be. Károlyit terjedelmes osztályának rendező- és leltározó-munkálatai, melyeket hosszú éveken keresztül egymagában kellett végeznie, nehéz feladat elé állították. Sickel iskolájának tanaiban felnőve, mihamar fölismerte a szervesen létrejött levéltártestek szétszaggatásának képtelen voltát 73 s ennek a meggyőződésének mindenkor kifejezést is adott. Én magam tanúsíthatom, hogy a külügyminisztérium adminisztratív irattárának szótszaggatása ellen, ha eredménytelenül is, de erélyesen fellépett; ellenben eredményesen segített annak megakadályozásában, hogy a kabinetirodából 1902 óta átvett levéltárállagok 74 és a külügyminisztérium politikai levéltára 75 szétbontassanak. A gondjaira bízott osztályok, mint fentebb már láttuk, a legkülönbözőbb levéltárak alkotó részeiből összetevődő konglomerátumok voltak. Ehhez gyakorta kapott további töredékeket az újabban átvett, vagy újabban felosztott levéltárakból. Miután Károlyi osztályaiban csak levéltártöredékek voltak, amelyeknek többi részei más osztályok által kezeltettek, az egyazon levéltártestbe tartozó adatok teljes újraegyesítése csak valamennyi osztály együttes munkájával lett volna megvalósítható. A fentiekben vázolt viszonyok mellett erre gondolni sem lehetett, nem is szólva arról, hogy a felosztást sok esetben oly módon hajtották végre, hogy némely darabnál a proveniencia többé már pontosan megállapítható nem volt. Károlyi az adott helyzetben az egyedül helyes megoldást választotta: osztályait meghagyta abban a felállítási rendben, amint azokat átvette, a még felismerhető levéltári töredékeket igyekezett a maguk szerves rendjében megtartani s az újabban átvett állagokat is, minden további szétosztás nélkül, egyszerűen melléje helyezte a régi osztály72 A török osztályhoz ugyancsak egy külön oklevélcsoport is (Reportorium XXIII.) tartozott. 73 "V. ö. többek közt a magyar osztályra vonatkozó munkálatait 1894 szeptemberéből. V. A. 345/1894. 74 Miskolc zy i. h, 1926. 45. kk. 1. 75 Szekfü u. o. 1924. 45. kk. 1.
