Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 1–2. - Értekezések - Fekete Nagy Antal: A báró Rudnyánszky-család levéltára / 16–57. o.

A BÁRÓ RUDNYÁNSZKY-CSALÁD LEVÉLTÁRA 17 konzervatív politika alkotmányjogi akadályaiban kell keresnünk. Ha a XVIII. század története a hivatali levéltárak •adatai alapján sokszor a legapróbb részletekig tisztázható is, még mindig maradnak olyan kérdések, amelyeknek megoldására sokkal közvetlenebb adatokat szolgáltatnak azoknak a családoknak a levéltárai, amelyeknek tagjai a század politikájában jelentősebb szerepet játszottak. A század részletkérdéseinek tisztázásánál a Batthyány-, Erdődy-, Esterházy-, Hunyady-, Károlyi-, Pálffy-, Zichy- stb. családok levéltárainak felhasználása egyenesen nélkülözhetetlen. Közlevéltárainkban is szép számmal vannak oly családi levéltárak, amelyek nem tisztán birtokjogi vonatkozású iratokat tartalmaznak, hanem a család egyes tagjainak hivatali pályája kapcsán odakerült politikai tartalmú iratokat is. Hogy csak a jelentősebbeket említsük, ilyenek az Országos Levéltárban elhelyezett Keglevich- és Rudnyánszky-levéltárak, a Nemzeti Múzeum levéltárában található Balassa-, Csáky-, Jeszenák-, Széchenyi- és a Paluska-, Koller-, Vajay-levéltárakat is magában foglaló Malonyay-levéltár.

2 A családi levéltárak ezenkívül tartalmaznak olyan adatokat is, amelyekre hivatali levéltárakban hiába kutatunk. A XVIII. században erősen fellendült magángazdálkodásra, annak minden ágára rendkívül becses és tanulságos felvilágosításokat nyújtanak. A török uralom megszűntével és a hódoltsági területek felszabadulásával a felvidéki vármegyékbe és végvárakba húzódott magyarság előtt megnyílott az út a terjeszkedésre. A magyarságnál hagyományos földéhség és a vagyonszerzés leménye az északibb megyék nemességét a felszabadult területekre csábította, ahol mindegyik iparkodott a maga vagyoni viszonyainak megfelelőleg megvetni a lábát. Minthogy a régi hirt okosoknak a birtokjogot a neoaquistica commissio előtt sok esetbon nem sikerült igazolni, vagy pedig a váltságdíjat nem tudták lefizetni, az Alföld javarésze egyelőre a kincstár Icezébe került. Ezek a birtokok azonban, amikor uralkodóink hadiszolgálatok és különféle címeken a kincstárral szemben fennálló követeléseket birtokadományokkal törlesztették, lassanként magántulajdonba mentek át. Birtokadományban egyaránt részesedtek idegenek és magyarok. Míg azonban az új "birtokosok egy része, az idegen elem igyekezett túladni az adósság fejében kapott birtokon, a másik rész, a magyar2 Utóbbi rövid ismertetését lásd: Levéltári Közlemények, 1929. évf. Levéltári Közlemények 2