Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 1–2. - Kisebb közlemények - Sümeghy Dezső: Tíz év egy rombadőlt levéltár történetéből / 141–150. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 149 utolsó tíz év alatt segítette és egy-egy lélekemelő megnyilatkozása annak a szeretettel, szívvel telített gondoskodásnak is, mellyel a törvényhatósági bizottsági tagok a levéltár ügyeit minden vonatkozásban felkarolják. A törvénhyatóság nemes példaadását mások is követték: vitéz Simon Elemér főispán egy egész szobát rendezett be saját költségén új szekrényekkel; virtsologi Rupprecht Olivér födbirtokos a felsőházi tagsági tisztségével járó jelenléti díjait engedte át a törvényhatóságnak a levéltári ablakokra készült címerek költségeinek fedezésére; a már említett képgyűjtemény költségeit az érdekelt családok vállalták magukra; eőrsi Balogh Brúnó sopronmegyei földbirtokos jelentős adományából a levéltári helyiségek szárnyasajtói készültek el az eredeti berendezéssel összevágó kivitelben. Mindez pénzértékben megközelíti a 20.000 P-t. Ezeket az anyagi támogatásokat méltóképen egészítik ki azok az adományozások, melyekkel levéltárunk anyaga tartalmi értékben is gyarapodott. Ostffy Lajos törvényhatósági bizottsági tag, nagybirtokos, a vármegye történetében is fontos szerepet játszó Oslu-nemzetség sarja, a birtokában és őrizetében levő családi levéltár 17 drb (eredeti és fényképmásolatú) középkori oklevelét engedte át levéltárunk tulajdonába; a nemrégen elhunyt felsőbüki Nagy István ny. főrendiházi elnöki tanácsos, az édesapjának, felsőbüki Nagy Pálnak, a vármegye hírneves fiának, Széchenyi tanítómesterének hagyatékából származó iratokkal gazdagította levéltárunkat. Rajtuk kívül a magánosok egész sora, testületek és több község is adományozott levéltárunknak XVI—

XIX. századi, főleg a helytörténeti kutatásoknál értékesíthető iratokat és emlékeket. A törvényhatósági bizottságnak a levéltár iránt megnyilatkozó bőkezűségében s az egyes adományozóknak ebben a bizonyára nem egy helyen feltűnést keltő pártfogásában még a mai viszonyok közepette sem szabad csupán az anyagi vonatkozásokat keresni és mérlegelni, mert ez a bőkezűség és pártfogás rendkívül becses erkölcsi értékhez is juttatta a levéltárat: és pedig ahhoz a bensőséges lelki kapcsolathoz, mely a levéltár és a nagyközönség legszélesebb rétegei között megteremtődött és amelynek melegsége és őszintesége ezt az intézményt az egész vármegye szívéhez nőtt gyermekévé avatja. S az ebben rejlő kincs megszerzése, a látogatók nagy számában is megnyilvánuló széleskörű érdeklődés felkeltése a romjaiból újjáépült, újtípusú levéltárnak egyik legmegkapóbb, a vármegye kulturális szellemét leghívebben vissza-