Levéltári Közlemények, 11. (1933)
Levéltári Közlemények, 11. (1933) 1–2. - Kisebb közlemények - Pleidell István: Kártékony rovarok a könyvtárakban, levéltárakban és az ellenük való védekezés / 150–156. o.
150 KISEBB KÖZLEMÉNYEK tükröző sikere, továbbá fejlődésének is legbiztosabb alapja, a levéltár rendezésére fordított munkának pedig legszebb jutalma. íme a sopronmegyei levéltár utolsó tíz évének vázlatos története, melyben a sok lehangoló mozzanat mellett felemelő érzést keltő tanulságok is tükröződnek. Nagy volt a pusztulás, erős, de nem hiábavaló a küzdelem ellene és éppen ezért szeretnők hinni, hogy a sopronmegyei példa sok követőre talál még. S ha minden vármegye törvényhatósága és közönsége olyan melegen öleli magához levéltárát, mint ezt az utóbbi tíz év alatt Sopron vármegye tette, akkor a levéltári ügy, kulturális életünknek ez a nagyfontosságú kérdése, a legteljesebb bizalommal tekinthet a ma még kissé ködös J övö Í e elé- SÜMEGHY DEZSŐ. Kártékony rovarok a könyvtárakban, levéltárakban és az ellenük való védekezés. A könyvtárakban és levéltárakban a könyvek, papírok, régi írások anyagát többféle rovar pusztítja, aminthogy többféle anyag lehet ott elhelyezve. Legnagyobb tömegben papír van ilyen helyeken, azonban a tiszta papír nem sok rovarnak képezi táplálékát, sőt mondhatni kizárólag a papírból, a cellulóze-ból egy rovar sem tud megélni. Régebben, amikor a papírgyártás még nem volt olyan tökéletes, mint ma, sok fa(lignin) és szénhydrátanyag maradt vissza a papírban és innen magyarázható, hogy a régi papírokban szívesebben garázdálkodnak a különféle rovarok. A könyvek kötésénél, esetleg a papír kezelésénél, festésénél használatos enyvek, továbbá a bőr, amelyet régebben papír helyett használtak és ma is használnak a könyvek bekötésénél, szintén oly anyagok, amelyek táplálóanyagul szolgálhatnak a rovaroknak s ezeket olyan helyeken, ahol sokáig zavartalanul lehetnek, nagy előszeretettel keresik is fel. De miközben ezek a rovarok a táplálékul nekik megfelelő anyagokat keresgélik a ragasztásoknál, avagy amikor egyik könyvből a másikba vándorolnak át, összefurkálják, összerágják a közbeeső lapokat, miáltal ugyancsak tetemes károkat tehetnek. A papírt pusztító rovarok közül leggyakrabban az úgynevezett ezüstmolyt (Lepisma saccharina L.) találhatjuk meg. Nevezik ezt a rovart még nádmézféregnek, szárnyatlan molynak stb., németül Fischchen, Zuckergast, Mottenwurm a
