Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 1–2. - Kisebb közlemények - Sümeghy Dezső: Tíz év egy rombadőlt levéltár történetéből / 141–150. o.

148 KISEBB KÖZLEMÉNYEK béli Kanizsaiak, Viczayak és Ostffyak, a Nagymartoniak, a Czirákyak, Nádasdyak, Esterházyak, Kisfaludyak, Niczkyek, Döryek, petőházi Zekék, felsőbüki Nagyok, Széchenyiek és a többi, vármegyénk közéletében kimagasló érdemes családok díszes, hosszú (bár nem teljes) névsora. És itt látjuk a közelmúlt fájó emlékeit is, hogy ne feledjük el Kismarton, Ruszt, Borsmonostor, Kabold, Szarvkő, Fraknó, Lánzsér elvesztését sem... Hogy ebben a levéltár újjáépítésére irányuló munkában a vármegye törvényhatósága is szívvel-lélekkel vett részt, a legsúlyosabb gazdasági helyzetben sem riadván vissza az anyagi áldozatoktól és hogy törekvéseinkhez a magánosok messzemenő támogatását is megkaptuk, ez ennek a hivatását emelkedett szellemben betöltő testületnek és az egyes adományozóknak egyaránt nagyon értékes jellemvonása, de Gévay-Wolff Lajos alispánnak is nagy erkölcsi sikere. Nekik köszönhetem, hogy vármegyénk levéltára ma már nem holt tőke, mely a közre semmi hasznot sem hajt, hanem olyan intézmény, mely egyéb (mondjuk, hivatalos) feladatainak betöltése mellett Sopron vármegye kulturális életének eddig ismert képét kívánja színesebbé, jellegzetesebbé tenni s e törekvésével — és most áldott emlékű Klebelsberg Kuno grófnak a levéltárunkban tett első látogatása alkalmával mondott szavait idézem — „becsületére válik Sopron megyének". A levéltár helyiségeinek rendbehozása, két új helyiségnek a levéltár céljaira törtónt átengedése s valamennyinek villanyvilágítással történt felszerelése s teljes

1 tűzbiztossá tétele, a nemeskóri vármegyeháza nagytermében állott, megkapó szépségű XVIII. századi barokdíszű cserépkályhának a levéltár részére történt megvásárlása, újabb férőhelyek biztosítása céljából új állványok beszerzése a földszinti helyiségek számára, az emeleti termekben a 100 éves bútorzatnak az eredetivel mindenben egyező, empíre-stílusú új szekrényekkel való kiegészítése, a közgyűlési jegyzőkönyvek eddig csak fűzött (1803—1929. évf.) darabjainak a már bekötött sorozathoz illő, művészies bőrkötésbe foglalása,

4 a levéltár középkori okleveleinek publikációja, a különféle gyűjtemények elenchusainak beköttetése, a könyvtár költségvetésileg biztosított évi támogatása, mind-mind csak egy-egy kiemelkedő jelzőtáblája annak a jelentékeny (számszerűleg kb. 30.000 P-t jelentő) anyagi áldozatnak, mellyel a törvényhatóság a levéltárrendezés már körvonalazott céljait az 4 A bútorzat Kinitzky Antal soproni műasztalos munkája; a jegyzőkönyvek bekötését a Magyar Nemzeti Múzeum házi könyvkötészete végezte.