Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 1–2. - Kisebb közlemények - Sümeghy Dezső: Tíz év egy rombadőlt levéltár történetéből / 141–150. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 147 ben a különféle iratgyüjtemények egyes darabjait állandó kiállításban tárjuk a szemlélők elé; az iratszekrények tetején 56 darabból álló képgyűjteményt

2 helyeztünk el, mely az ősi, integer Sopron megye területén levő várak, várromok, várkastélyok, nemesi udvarházak hosszú sorát vonultatja fel előttünk, s végül a levéltár ablakait a vármegyében élt ós részben még ma is itt élő azoknak a családoknak színes üvegmozaik-címereivel

3 ékesítettük fel, melyek vármegyénk történetében a középkortól kezdve szinte napjainkig szerephez jutottak. Ezek az első pillanatra talán csak külső dísznek látszó tárlók, képek és címerek ilyképen nem merő külsőségek, hanem a levéltár anyagával szoros vonatkozásban álló, a vármegye múltját elénk vetítő, némaságukban is igen beszédes illusztrációk. A tárlók segítségével ugyanis egyrészt könynyebb megismerni a levéltár anyagát, másrészt az anyag bemutatásával és az ehhez fűzött ismertetéssel reáirányítjuk látogatóink figyelmét a múlt emlékeinek megbecsülésére, megőrzésére és felhívjuk ezek megmentésére. Nemcsak az értelmiséghez tartozók, de egészen egyszerű földmívesek és iparosok is gyakran felkeresik levéltárunkat, ahol megfelelő magyarázatokkal kísért séta közben megismerik vármegyénk múltjának nem egy érdekes fejezetét. Szinte külön lelki élmény figyelni, milyen meghatott csodálkozással állanak meg ezek az egyszerűbb emberek az eddig sohasem látott 6—700 éves írások előtt, milyen csendes áhítattal nézegetik az előttük leginkább ismert nagyjaink, Mátyás király, a „törökverő" Hunyadi János, a „szabadságért küzdő" Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós, a „legnagyobb magyar" Széchenyi és Kossuth „apánk" emlékét őrző írásokat, milyen érdeklődéssel keresgélik a régi kéziratos térképeken; megyénk azóta nagyon elváltozott arculatát és milyen mohó kíváncsisággal olvasgatják a kiállított céhlevelek magyarázó felírásait, a negyvennyolcas idők s az ezeket követő elnyomatás korának érdekes ny omtatvány ait! A képgyűjtemény pedig és a levéltári ablakok címersorozatának minden egyes darabja kegyeletes visszaemlékezés és néma tisztelgés az csök emléke előtt és egyben a vármegyei múlt egy-egy könnyes vagy derűs, de mindig tanulságos fejezetének mozaikszerű megelevenítése. Bennük és velük a rég letűnt századokból lép elénk az Oslu nemzetséga Medgyesi Schwartz Antal festőművész alkotásai. 3 Ezeket Ágoston Ernő festőművész rajzai alapján Kopp Ferenc budapesti üvegfestőmester készítette. 10*