Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

A MÚZEUMI LEVÉLTÁR KIALAKULÁSA 195 hetett, tovább is fejleszteni. S ez sikerült is nekik teljes eredménnyel. Fraknói Vilmos az intézet élén csak négy évig szolgált, de e rövid idő alatt is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Örökségül teljesen új, kész, éppen akkor teremtett helyzetet kapott. Így neki nem az volt a feladata, hogy gyökeres reformokat kezdeményezzen és honosítson meg a könyvtár egész területén, —- mert ezeket éppen közvetlenül előtte kezdették meg ós hajtották végre a könyvtár gyűjteményeinek nagyobbik részében, — hanem legfeljebb az a feladat hárult rá, hogy amennyire lehetséges, próbálja azokat kiegészíteni és illő befejezéshez vinni. Ezt a nem könnyű feladatot Fraknói Vilmos rövid könyvtári működése alatt tökéletesen átérezte, a nagy felelősséghez mért komolysággal fogta fel és próbálta megvalósítani. Amit tett és elért, nem volt kevés. A nyomtatványi osztály régi állománya szakszerű rendezésének befejezéseképen rendeztette és összeiratta a duplumokat és a többes példányokat. Ezeknek a könyvtár javára tervezett értékesítésük érdekében ki is adta jegyzéküket külön katalógusban. Így a fölöslegesnek nyilvánított többes példányok egy részének eladásából készpénzösszegek folytak be a könyvtár pénztárába, másik részükért fontos kéziratgyüjteményeket lehetett cserébe kapni. Harmadik részüket az Akadémia és a Műegyetem könyvtára kapta meg ajándékul. Fraknói továbbá feldolgoztatta a nagy könyvtári rendezési munkálatok idején felgyülemlett új nyomtatványi szaporodásokat. Rendezés alá vette az ezrekre menő félretett aprónyomtatványok csoportját; rendeztette és összeállíttatta a Régi Magyar Könyvtárt. Alapját vetette meg az ősnyomtatványok külön lajstromozásának. Kiváló gondját képezte a hírlapok szaporítása és rendezése, így mintegy alapvetője lett a későbben külön osztállyá fejlődött hírlaptárnak. Programmjába vette a colligatumok szétválasztását és repertorizálását, továbbá a repertóriumok revízióját és új leírását. Rendeztette a 20.000 darabból álló réz-, acél- és fametszetek gyűjteményét. Állandóan hangsúlyozta a kötelespéldányokra vonatkozó 1848. XVIII. t. c. megváltoztatásának szükségét és sürgette a pénzbírság törvényes kimondását a hanyag és kötelességmulasztó nyomdákkal szemben. Nemcsak azon volt, hogy a nagyközönség nagylelkűségét és áldozatkészségét az intézettel szemben növelje, hanem a kötelespéldányok és az ajándékok határán túl is igyekezett a könyvtár gyűjteményeit szaporítani nagyarányú vásárlások eszközlésével. A könyvtár tervszerű kiegészítésére ál13*