Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

196 DK. SULICA SZILÁRD landó összeköttetést létesített egyrészt a könyvtár, másrészt a bel- és külföldi tudósok, könyvtárak, könyvkereskedők és gyűjtők között s figyelemmel kísérte az összes idevonatkozó árveréseket. Igyekezett elhunyt magyar tudósok és kiválóságok könyvtárait és gyűjteményeit megszerezni. A könyvtár szaporításánál az alapító intenciói szem előtt tartásával a hungaricumokra, továbbá a külföldi bibliográfiai, történeti és egyéb fontosabb segédmunkák beszerzésére fektette a fősúlyt. A könyvek és kéziratok mindenkori bekötésére is figyelemmel volt. Megszervezte az állandó palaeografiai és bibliográfiai kiállítást a könyvtár gyűjteményeinek kiválóbb nyomtatványaiból, kézirataiból és okleveleiből, melynek rendezésével kizáróan instruktiv és közművelődési célt tűzött ki magának, különösen a fővárosi tanárok és tanulók érdekeit tartva szem előtt. A nagyközönség kívánságait sohasem hanyagolta el, sem a könyvtár gyűjteményeinek használhatósága szempontjából, sem más vontakozásban, sőt folyton bensőbbé igyekezett tenni az intézet és a nagyközönség közötti kapcsolatot. A tudósok ós írók részére a könyvtárban külön dolgozó helyiséget rendeztetett be. Így igyekezett a könyvtár presztisét terjeszteni ós gyümölcsöztetni, úgy külföldön, mint belföldön. Nemcsak ezáltal törekedett a könyvtárból tudományos bibliográfiai és diplomatikai laboratóriumot csinálni, hanem azáltal is, hogy igyekezett fiatal, törekvő ambíciókat gyűjteni maga köré az intézetben, itt őket lehetőleg napidíjasokként alkalmazni ós tudományosan felnevelni. Célul tűzte ki az összes hazai könyvtárak történetét -és állapotát ismertető munka kiadását és ehhez szorgalmasan gyűjtötte az adatokat és a beküldött jelentéseket, ismertetéseket. Végül mindé céljainak előmozdítására megalapította a könyvtár hivatalos folyóiratát, a Magyar Könyvszemlét, mely nemcsak az intézet különleges érdekeinek megvédését szolgálta, hanem egyben megalapítója lett egy új, nálunk addig míveletlen tudományágnak, a könyvtártudománynak. Fraknói ezzel a magyar tudománynak és irodalomtörténetnek maradandó szolgálatokat tett. Figyelme kiterjedt a könyvtár összes csoportjaira s mint a nyomtatvány! gyűjteményeknél, úgy a kéziratos csoportnál is nagyobb és kisebb horderejű újításokkal egyaránt igyekezett az adott helyzeten segíteni. E futó felsorolásból is könnyen kitűnik Fraknói Viímos működésének értéke és jelentősége. Ez értéket és jelentőséget egyelőre csak jelző nélkül említjük. De jellemzésül felhívjuk két tényre a figyelmet. Az egyik az, hogy az előbb