Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

A MÚZEUMI LEVÉLTÁR KIALAKULÁSA 185 adtak neki, sőt volt idő, mikor ideiglenesen az egész múzeum vezetését is rábízták. Vagyis a könyvtár megalakulása és működése 15.000 kötet nyomtatvány, 2000 kötet kézirat és egy csomó térkép ós kép mellett két tisztviselővel és egy szolgával kezdődött, 1860-ban pedig, mikor a könyvtár gyűjteményeiben már közel 180.000 kötet nyomtatvány, 13.000 kötet kézirat, 4000 darab oklevél és 15.000 térkép, fa-, réz-, acélmetszet, kőnyomat és pecsétnyomat található, tehát a könyvtár anyaga eredeti állománya megtízszereződött, — csak egy rendszeres tisztviselő, a könyvtárőr van alkalmazva. Ebben az évben töltik csak be 40 évi üresedós után a második tisztviselői állást is. Ezek a szomorú számok világosan jelzik az akkori tarthatatlan helyzetet. Itt komoly tudományos munkáról szó sem lehetett, állandó rendezésnek, lajstromozásnak a lehetősége ki volt zárva. Az egész intézet az iratok egyszerű raktárává változott, melynek még megőrzésébe sem nagyon volt elegendő az alkalmazott személyzet, nem hogy a tudományos feladatok bármily szerény színvonalú teljesítésére is. És az egészben a tragikum abban rejlik, hogy az intézet életének annyi mindenféle nehézséggel küzdő, ez első fele mintegy megrögzített ezáltal olyan nem kívánatos helyzetet, melynek rendszerréválása ellen a következő korszaknak csak gyér eszközzel, korlátozott számú fegyverekkel volt módja küzdeni és védekezni. A helyzet ez általános jellemzése mellett a levéltári anyag kezelésére és feldolgozására vonatkozólag e korszakban a következő részleteket emelhetjük még ki. A könyvtár nagyarányú gyarapodása ós fejlődése, életének első felében, Horvát István több, mint 30 éves könyvtárőrsége idejére esik. Szerencsés személyi körülmény volt ez, mert Horvát át tudta érezni a levéltári kórdós jelentőségét s felfogását ennek megfelelően érvényesítette is. Ha az általános gyarapodásban a kéziratos és okleveles anyag részére is biztosítani lehetett a maga nagy jelentőségének megfelelő arányt, úgy az nem utolsó sorban Horvát István érdeme, aki az okleveles anyag megfelelő konzerválása, kezelése gondolatával is foglalkozott. 1820 október 30-án a nádor oly értelmű rendeletet intézett Miller J. F.-hoz, a múzeum igazgatójához, hogy az összes múzeumi osztályokban ejtsék meg a leltározást. Ennek következtében Horvát István 1820 november elején tervezetet dolgozott ki a leltározásnak a könyvtárban leendő keresztülvitelére, valamint az ezzel kapcsolatos katalógusra vonatkozólag. E tervezet alapján „az oklevelek, földabroszok, képek, pecsétek stb., amennyiben külön katalógussal bírtak, ennek