Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

184 DR. SULICA SZILÁRD hányattatásait leírta, a következő megjegyzést teszi: „Ennyiből áll, amit tudósításul a Széchényi Országos Könyvtárról Tekéntetes Igazgató Urnák adhattam. Maga böltsen által fogja, látni, hogy a ládákban heverő, s még össze nem Íratott tömeg: könyveknek egész számukról, vagy a köteteknek bizonyos mennyiségeikről tsak közelíthető vagy hihető nyilatkozást. sem adhatok."

4 Pedig Horvát István a hosszú működése alatt ugyancsak kivette részét a könyvtár minden munkálataiból és így a lajstromozásból is. Midőn a sok nehézség és munka között máskép már nem tud magán segíteni, ideiglenes, benevolus munkaerők nagylelkű közreműködlését veszi igénybe;, például 1817-ben a két Schedius Lajos részvételével végzi el a lajstromozást, vagy későbben, mikor már hosszú éveken keresztül egyedüli kinevezett tisztviselője volt a könyvtárnak, napidíjast alkalmaz a lajstromozási munkálatok előbbrevitelére: Mátray Gábort, utódját a könyvtárőrségben. Mindez. azonban nem lehetett komoly és arányos segítség az aránytalanul nagyobb nehézségekkel szemben. Innen van az, hogy még majdnem negyedszázaddal halála után is a Jankovich-, Illésházy-, Horvát-féle és egyéb könyvgyűjtemények lajstromozatlanul hevernek hat bútorozatlan könyvtári teremben. A nehézségek nagyságára jellemző az is, hogy voltak olyan helyzetek, mikor Horvát István az intézet érdekében bizonyos ideig kénytelen volt szüneteltetni a lajstromozást, noha. ráért volna és szerette is volna e munkálatot folytatni.

5 A lajstromozások elmaradásának igazi komoly oka azonban ez időben az állandó helyiség és bútor hiányán kívül elsősorban a személyzet elégtelenségében, a munkaerőhiányban keresendő, mely már most, ily korán jelentkezik, hogy aztán a könyvtár egész történetén keresztül súlyos gátló tényezőkónt működjék közre az intézet kellő gyorsaságú haladásának lehetetlenné tételében. A múzeumi alapítólevél értelmében a könyvtárban egy könyvtárőr, egy irnok és egy szolga kaptak alkalmazást. Ezeknek az állásoknak a száma több mint 60 éven át — bár a könyvtár gyűjteményei állandóan, nagy arányokban gyarapodtak — nemcsak hogy arányosan nem szaporíttatott, hanem ellenkezőleg, az egyik tisztviselői állás négy évtizeden át betöltetlenül maradt; a másiknak, a vezetőnek helyzetét pedig még az is megnehezítette, hogy külön megbízásokai * Magyar Könyvszemle, 1887. 234. 1. 5 T. i. Miller Jakab Ferdinánd múzeumi igazgatósága azon korszakában, mikor attól kellett tartani, hogy a lajstromozás könnyen a darabok végleges eltűnését vonhatja maga után. (Magyar Könyvszemle, 1887. 233.1.);