Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Fleischer Gyula: A Trautson-család innsbrucki levéltára / 316–324. o.

318 KISEBB KÖZLEMÉNYEK közös homlokzatra való átépítését Franz Anton Hillebrandt udvari építőmester 1783—84-ben végezte.

7 Az összevont épület, főleg a világháborút megelőző évtizedekben, mint a király személye körüli minisztérium, $ a magyar delegációk székháza (népszerű nevén: „a bécsi Magyar Ház") vált ismeretessé. Jelenleg a bécsi magyar követség palotája.

8 A család, amellyel az említett palotavásárlások révén kapcsolatba kerültünk, egyike a volt monarchia legrégibb és~ legelőkelőbb nemzetségeinek. Eredetének kérdése szinte a mondák világába vezet vissza. A XVII. században Andreas Zibock, Künnigl gróf káplánja, urának megbízásából összeállította a Trautson-család genealógiáját,

9 amely az 1178, évig nyúlik vissza. E. H. v. Ried a Trautson-csalá,d eredetét kutató egyik értekezésében

13 a Trautsonok első nyomát egy 1164-ben kelt oklevélben találta meg, amely arról szól, hogy I. Adalbert tiroli gróf a Naters tiroli község melletti földjeit ajándékozta oda a scheftlarni kolostornak abból az alkalomból, hogy két leánya felvétetett a kolostorba. Az okmányt mint tanuk Henricus Suppan és Chunradus Druthesun, Swiggers von Reichenberg fiai írták alá. A vezetéknév eltérése dacára az okirat a két tanút kifejezetten mint reichenbergi Swiggers fiait („filii") jelöli meg. Az okiraton előforduló közös pecsét, a lefelé fordított patkó (a Trautson-család ősi címere!) is a két tanú összetartozásának bizonyítéka. Mindkét említett fitestvér ezidlőben a tiroli grófok szolgálatában állott, A XII. század végén Chunradus Druthesun (> Trutsun > Trauison) Friedrich von Reiffenstein leányával való házassága révén egyidőre a Sterzing mellett fekvő Reifenstein várának birtokába jutott. Egyik utódja, Berchtold Chrello Trautson, 1243-ban Reifeneck várát szerzi meg, de már 1262-ben felcseréli Sprechenstein várával, amely vár a család egyik ágának („Trautson von Sprechenstein") jóidéig főfészke maradt. A család második ágának törzsvára a Brennerhágótól északra, a Sill-folyó partján, magas sziklán épült 7 Egy 1785-ben Bécs belvárosáról készült helyrajzi felvétel a két palotát már összeépítve, közös homlokzattal tünteti fel, mint „Ungar. Hof Kanzley" és „Gross Fürstl. Siebenbürgische Hof Kanzley". V. ö. Vogelschau der Innenstadt Wien im Jahre 1785 von Josef Daniel von Huber. M. Eisler: id. m. Taf. XLIII. — Kapossy János: F. A. Hillebrandt. Budapest, 1924. 17. 1. 8 A kettős palota múltjáról több helytelen adatot közölt Lengyel Géza: A bécsi Magyar Ház,. Magyar Iparművészet. XVI. évf. 1913. 2. ez. 9 A nehézkes összeállítás egy példányát ma is őrzi a családi levéltár. 10 Ferdinandeums-Zeitschrift. Innsbruck, 1903.