Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története III. : a levéltár kialakulása / 226–283. o.

240 DR. HERZOG JÓZSEF még egy-egy, az összes lajstromkönyvekhez való, személy- ós helynóvszerinti mutatósorozat is készíttessék, amely öt könyvsorozat — természetesen —sohasem készült el. Bár a magyar kamara a szervező utasítás, valamint az 1766. évi királyi leirat rendelkezéseit részben fenntartva, részben módosítva az iratok csoportosítását, a lajstromozást ós mutatózást a pótutasításban újból részletesen szabályozta, a pótutasítás kiadása egymagában természetesen nem volt elégséges annak biztosítására, hogy az újabb szabályozás a jövőben betartassák, hiszen az addigi munka sem folyt — miként ez az 1760. és 1771. évi levéltári vizsgálatnál" kitűnt — a szervező utasítás és az 1766. évi királyi leirat rendelkezései szerint. Nyilvánvalóan ez a körülmény indíthatta a kamara elnökét arra, hogy nem elégedett meg a pótutasítás kiadásával, hanem már három héttel annak kiadása után a levéltárt újból meg akarta vizsgáltatni. Mivel azonban a kamara tanácsa az újabb vizsgálatot feleslegesnek találta, Grassalkovich megelégedett azzal, hogy a tanács a pótutasítás kiadása után készült lajstromkönyvről és az ehhez kötött mutatóról vett másolatokat eléje terjesztette. Grassalkovich aggodalma nem volt alaptalan: a rendelkezéseket még most is figyelmen kívül hagyták nemcsak az iratok rendezésére vonatkozólag, hanem a lajstromkönyv és mutató készítésénél is. Mivel az egyes csomókban az időrendet nem tartották meg, Grassalkovich meghagyta, hogy ezentúl az iratokat keltezésük sorrendjében kell a csomókban elhelyezini. Ennél a rendelkezésnél, amely a már elfogadott jelzési rendszer mellett a már fentebb előadott okoknál fogva fontosnak nem tekinthető, sokkal hasznosabbak voltak a kamara elnökének azok az intézkedései, amelyek szerint utóbb a lajstromkönyvek és mutatók valóban helyes, célszerű alakban készültek. A bemutatott minta tanúsága szerint a lajstromok még ekkor is a régi, szabályellenes alakban, t. i. két hasábban készültek olyformán, hogy az első hasáb a személy- ós helyneveket, a második pedig az irat kivonatát tartalmazta. Grassalkovich nemcsak azt. hagyta meg újólag, hogy a lajstromkönyvek — miként azt már az 1766. évi királyi leirat is elrendelte — három, a személyneveket, az irat kivonatát és a helyneveket külön-külön magában foglaló rovatban készüljenek, hanem a kivonatok pontosabb elkészítését is szabályozva elrendelte, hogy azokba a mellékes körűimé-