Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése / 151–225. o.

A MAGYAR LEVÉLTÁRVÉDELEM KÉRDÉSE 165 hagyni, mert a káptalanok és konventek többnyire felmentve tekintik magokat a további gondviselés terhétől. Amennyiben a viszonyok nem engednék meg, hogy ezek is az állami levéltárba kebeleztessenek, már most haladéktalanul gondoskodni kellene arról, hogy legalább biztosíttassanak és a tudományos használatnak, amennyiben elzárva voltak, megnyittassanak". A vármegyék, városok és községek levéltárainak központosítása, az ankét véleménye szerint, nem célszerű. Az, volna szükséges, hogy e levéltárak „országos törvény által állami felügyelet alá" helyeztessenek s egységesen rendeztessenek és kezeltessenek. A felügyelet gyakorlására egyes külföldi államok példájára az országos levéltár mellett országos levéltári felügyelőség volna szervezendő.

33 „A családi levéltárak magántulajdont képeznek s így az állami beavatkozás körén kívül állanak", de az országos levéltárnak leendő felajánlásukat, esetleg letéteményezósüket minden eszközzel elő kell mozdítani. „Általában oda kellene hatni, hogy a hatóságok, testületek és családok levéltárainak, megállapítandó terv szerint, lajstromai készíttessenek és az állami levéltárba elhelyeztessenek."

36 Az ankét javaslatát a belügyminiszter a képviselőház elé terjesztette, ez pedig kiadta pénzügyi bizottságának. Itt — amennyire meg lehet állapítani — meg is rekedt, miután a képviselőház az országos levéltár felállítása ügyében időközben, a költségvetés tárgyalása kapcsán, halasztó határozatot hozott. Az előkészületek újrafelvételekor, 1874-ben, Pauler Gyula országos levéltárnokká neveztetett ki s megbízást kapott, hogy az országos levéltár megszervezéséhez külföldi tanulmányúton gyűjtsön tapasztalatokat és adatokat. Pauler tanulmányozta a bécsi, müncheni, berlini, brüszszeli, párizsi, drezdai és hágai országos levéltárakat s előbb útjáról terjedelmes beszámoló jelentést, majd a tapasztalatok összevetésével 1875 április 20-án az Országos Levéltár 35 E levéltárak, a javaslat szerint, általában csekély figyelemben részesülnek. Nemcsak a kutatás nehéz vagy éppen lehetetlen azokban, hanem fennmaradásuk is veszélyeztetve van. „Még újabb időkben is számos, esetek fordultak elő, midőn a legbecsesebb tudományos kincsek, levelezések, számadási könyvek s a többi pusztító tűzvésznek áldozatul estek vagy könnyelműen szétszórattak." 36 Az ankét jegyzőkönyve a 34.316/1872., javaslata a 39.620/1872.belügymin. sz. alatt. A javaslat teljes szövegében közölve az 1872—75. évi képviselőházi irományokban (III. k. 183.) és a Századok-ban (1873. 1—8).