Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése / 151–225. o.

166 DR. SZABÓ ISTVÁN megszervezésére kimerítő javaslatot terjesztett a belügyminiszter elé. Panier elaborátumának az a része, mely a nem állami levéltárakról szól, lényegesen eltér az ankét javaslatától. A sok és nagyobb részben még ma is felállítható kívánnivaló előadása után a kezdeményező lépésekben igen óvatos. Pauler szerint az ország érdeke a municipális levéltárakkal szemben abban áll, hogy „történeti becsű" irataik szakértő levéltárnok kezelésében Őriztessenek, azonban azt is szükségesnek tartja, hogy az Országos Levéltár a törvényhatósági levéltárak tartalmáról kellőleg tájékozva legyen. A levéltárnoki kérdésben érdemleges intézkedéseket tenni, mint a kinevezést a főispánok kezéből kivenni és a belügyminiszterre bízni, „talán akkor lesz célszerű, ha a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény módosítása lesz napirenden". De arra már most utasítani kellene a főispánokat, hogy a kinevezésnél „tekintettel legyenek a tudományos képzettségre is". A levéltárak rendezéséhez az Országos Levéltár szakvéleményt adhat. Pauler is felveti a tervet, hogy e levéltárak mohácsi vész előtti oklevelei szállíttassanak be az Országos Levéltárba, „mert ott biztosabb őrizet alatt volnának, könnyebben lehetne hozzájuk férni anélkül, hogy megszűnnének a municipiumok tulajdonai lenni, melyek, bármikor kívánnák, ingyen hitelesített másolatokat kapnának róluk". Erre azonban — miként maga Pauler ellenveti — csak törvénnyel lehetne kötelezni a municipiumokat, ez pedig sem jogos, sem ildomos nem. volna, mert sértené a kegyeletes érzést és a tulajdonjogot. Lehetne azonban felhívást intézni hozzájuk, hogy az iratokat letétként bocsássák az Országos Levéltár őrizetére. Ha pedig erre sem volnának hajlandók, a főispánok útján a levéltárnokokat arra lehetne utasítani, hogy az iratokról beszolgáltatandó s később esetleg a szatmári békéig kiegészítendő elenchusokat készítsenek. A főispánok útján egyúttal a levéltárak állapotáról jelentések volnának beszerzendők, melyekhez évenként újabb állapotjelentések csatlakoznának. A hiteleshelyi levéltárak megóvására és jó rendben tartására Pauler hangsúlyozott véleménye szerint az ország joga nem enyészett el. Ezekről is jelentéseket kell kívánni s kötelezni fenntartóikat arra, hogy a belügyminiszter által kiadott kutatási engedély birtokosa előtt levéltáraikat nyissák meg. Ezzel a miniszter „csak a régi mandatoríum requisitorium jogát gyakorolná kissé modernebb célokra".