Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 1–2. - ISMERTETÉSEK - Szabó István: Korrespondenzblatt des Gesamtvereins der deutschen Geschichts- und Altertumsvereine, Jg. 78. (1930) / 131–133. o.

ISMERTETÉSEK 131 tár autója, amely reggel 8-kor odaviszi, délután 2 óra után pedig visszaszállítja a kutatókat: így nem kell öszvérháton menni, mint még pár évtizeddel azelőtt, s nem kell a kis falu kocsmájában sem megszállni. Röviden ismerteti azokat az újabb munkálatokat is, amelyek a levéltár hatalmas anyagának modern szempontok szerint való rendezését célozzák. Beszámolója végén megemlíti, hogy az összes iratokat — a spanyol diplomácia történetére kutatott II. Fülöp korában — lefényképezte; ezáltal igen sok időt takarított meg és oly másolatokhoz jutott, aminőket a legpontosabb leírás sem biztosíthat. A fényképezést egy „Photoscopic" nevű készülékkel végezte, amellyel filmre 50 felvételt lehet egyszerre készíteni, s azok azután vetítés útján olvashatók el. Milyen nagy előnyt jelentene a kutatóknak, ha Országos Levéltárunkat, a viszonyok változásával, fel lehetne szerelni ilyen készülékkel vagy legalább egy feketén fehérrel dolgozó géppel ! Minden kutatónak került a kezébe már olyan oklevél, amelyet valaha gubacs-kivonattal próbáltak meg olvashatóvá tenni, de amely azután idővel ennek hatása alatt teljesen megbarnult, úgyhogy ma már semmi sem betűzhető ki belőle. A brüsszeli orsz. levéltár egyik tisztviselőjének, J. Bolseenek, ilyen oklevéllel lévén dolga, megpróbálkozott újabb T-eagenciákkal s azt látta, hogy csersavoldat ós ecetsav hatása alatt is a barna folt világosabb lett. Kétségtelen ebből, hogy a savnak az eredménye volt ez, — s így most már csak annak a megállapítása volna hátra, hogy melyik sav és milyen adagban a legalkalmasabb erre a célra. (A propos de restauration d'écriture. 76.) Hlb. Korrespondenzblatt des Gesamtvereins der deutschen Geschichts- und Ältertumsvereine. 78. Jahrgang. Nr. 1—6. E. S. Mittler et Sohn, Berlin. 1930. 4°. 160. A levéltárügy legsajátosabb modern problémája a történeti forrásértékkel bíró filmfelvételek gyűjtése és különleges technikai feltételekkel fellépő levéltári elraktározása. Ez a munka már számos országban megindult s a kérdés, a kezdet első nehéz lépésein túl, már biztosan halad a kifejlődés útján. Jóllehet a magyar filmgyártás még jóformán a jövőé, mégis előrelátható, hogy e kérdés nálunk is mielőbb napirendre fog kerülni, hiszen filmgyártásunk kezdetleges viszonyai dacára eseményekről eddig is több olyan filmfelvétel készült már, melyeknek a jövő számára való megőrzése kívánatos lett 9*