Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 1–2. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Föglein Antal: A „Conscriptio Josephina” sorsa / 112–126. o.

114 KISEBB KÖZLEMÉNYEK lett az összes közigazgatási ügyeket elintéznie. Nem csoda

r ha utóbb már maguk, a II. József-féle rendszer készségeseszközei, a kerületi főispánok is belátták, hogy ez így nem mehet tovább, és állandó, mindinkább sürgetőbb jelentéseikre végre megjött a legfelsőbb engedély, hogy a vármegyék, de csakis a levéltári rendezés ós a jogügyi iratok különválasztására és lajstromozására, napidíjasokat alkalmazhassanak. Tekintve, hogy sok helyen két forint napidíjat is kellett fizetni, főleg a régebbi s így nehezen olvasható iratokkal foglalkozó napidíjasoknak, akik között táblabírák is voltak, ez mind nagy anyagi megterhelést jelentett a vármegyékre nézve. így, noha a vármegyék mindig nagy ós féltő gonddal csüngtek irataikon, különösen a protokollumaikon, hovatovább megsokallották a napról-napra növekvő költséget és ellenszenvessé vált előttük az annyi rengeteg munkát jelentő hivatalos apparátus, amely a levél

u tárukban máról holnapra szétterpeszkedett. A jegyzők és tisztviselők viszont, tekintve, hogy a már szinte emberfeletti munkájukban mégsem kaptak igazi segítséget, az írásbeli teendők pedig napról-napra növekedtek, még elkeseredettebb ellenségeivé váltak II. József rendszerének. A már amúgyis országos ingerültséget 1789 tavaszán megdöbbenéssé fokozta a helytartótanács által tudatott azon újabb legfelsőbb rendelet, amely szerint valamennyi káptalani és hiteleshelyi levéltár Budára volt szállítandó és ott a feloszlatott Szent Ferenc-rendiek templomában volt elhelyezendő. Ezt a rendeletet valóságos csapásnak érezte a nemesség. Eddig az alkotmányt, majd a nemzet nyelvét látta veszélyben; most már úgy gondolta) az utolsóra, az ősijavakra, az apáról fiúra szálló vagyonra kerül a sor; ezt fenyegeti a végveszedelem. E javak biztosítékai eddig az okleveleik voltak, amelyeket a családok sokszor több hiteleshelyen is elhelyeztek; a fontosabbakról másolatokat is vétettek s ezeket is elhelyezték ugyanott. S most mindezen irataikat, féltett biztosítékaikat a császár kezébe látták kiszolgáltatva és minden ellenérv, felterjesztés e parancsvisszavonására hasztalannak bizonyult. A tisztviselőinek örökös panaszától zaklatott, az óriási. hivatalos apparátus költségei miatt már amúgy is ideges vármegyékben így napról-napra növekedvén az izgalom, mikor a nemesség az alkotmányt, a nemzet létét s végül már a javait is veszélyben látta, a törvényellenes rendeletek el-