Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 1–2. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Föglein Antal: A „Conscriptio Josephina” sorsa / 112–126. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 113 len viszont közgyűlések és diéta híján sehol sem tiltakozhatott s így orvoslást sem remélhetett, nem csoda, ha az előbb még csak passzív ellenállás sok helyütt már tényleges és forradalmi ellenállássá kezdett kialakulni. így magyarázható meg az az általános, országszerte elterjedt s mindenütt fellángolt harag és düh a II. József kora alatt, de főleg a rendszerének utolsó éveiben keletkezett iratok iránt. S alig hunyta be a kiábrándult és csalódott uralkodó fáradt szemeit, itt is, ott is kirobbant a sokáig visszatartott és elfojtott keserűség. Az első vármegyei közgyűlések megszüntették a kétféle levéltárat; ahol még mindig folyt a levéltár iratainak szétválasztása, beszüntették e munkát; sőt volt vármegye (Heves), amely még a lajstromozó tisztviselők megérdemelt napidíjait sem volt hajlandó kifizetni, minthogy nem a vármegye rendelte el az iratok szétválasztását és lajstromozását. A helytartótanács, tudomással bírván az országszerte izzó hangulatról, minél előbb Budára akarta szállíttatni a távozó kerületi főispánok levéltárait. Különösen a vármegyei térképek s olyan iratok, amelyek az ország ismertetésére szolgáltak (Statistica) s így rendkívüli értékkel bírtak, voltak minél előbb felküldendők. A vármegyék azonban az immár megbukott rendszer iratait nem akarták kezükből kibocsátani, főleg azoknak — szerintük — az alkotmányra veszélyes tartalma miatt, így Ung vármegye is követelte ezen iratokat. De Rosenfeld András, munkácsi kerületi főispán, Erdélybe távozván, magával vitte a legfontosabb iratokat; a többit Raab Pál lajstromozóval Budára küldte, aki ezért állását veszítette. Zágráb vármegyében már nem ment ilyen simán a dolog. Az innen is sietve távozó kerületi főispán, gróf Balassa Ferenc, megrendelt néhány szekeret, az iratok őrzésére és kíséretül Budára, kijelölte az addigi protokollistát s a vármegye egyik huszárját s elutazott. A vármegye azonban a főispáni irodahelyiségben lefoglalta az iratokat, a főispán volt tisztviselőit kiutasította, a helyiséget lezárta, az ajtót lepecsételte s eléje őröket állított. A helytartótanács tudomást szerezvén erről, tekintettel az országszerte uralkodó izgatott hangulatra, nem erőszakolta a dolgot s az új bánra bízta az ügy elintézését. Két hónap múlva a megszelídült Zágráb vármegye szekérre rakatta s Budára útnak indította a lefoglalt iratokat, John Imre, volt főispáni irodagyakor8*