Levéltári Közlemények, 8. (1930)
Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Váczy Péter: A bakonybéli összeírás kora és hitelessége / 314–331. o.
VEGYES KÖZLEMÉNYEK 323 bek között paginula, anélkül, hogy ezekkel a kifejezésekkel az oklevelek különf éleségét jelölni kívánták volna. Bárhogy vélekedjünk a Nemka—Lőrinc-rész eredete felől, annyi fejtegetéseinkből eredményként leszűrhető, hogy az 1086-i oklevél szolgált mindvégig összeírásunk alapjául. összeír ónk munka közben az 1086-i oklevél szövegét tartotta állandóan szem előtt, ebből másolt, ezt adja elő, ha ezt a szöveget másrészt több helyen átalakította, kiegészítette. Hogy ehhez más okleveleket, házi feljegyzéseket, notitiákat vett igénybe, abban nem lehet kételkednünk. Ilyen „betoldásnak" tekinthető talán a Nemka—Lorinc-rész is. De a szöveg, amit kiegészít, átformál, az az 1086-i oklevél szövege, összeírásunk nem több, különböző terjedelmű oklevél összeillesztéséből állt elő, hanem olyanformán, hogy egyetlen egy oklevél szövegét alakították át. Az alapulvefct szövegbe magyarázó és kiegészítő sorokat toldott be összeírónk, de lényegében nem tér el attól. Éppen ezért összeírásunkat az 1086-i oklevél átdolgozott, későbbi korból származó „példányának" tekinthetjük. Feltevésünket igazolni látszik az a körülmény, hogy Szent Lászlónak 1092-ben történt sóadománya 11 az összeírás hiteles részéből kimaradt. József apát összeírása 1088ból való. Ha a bakonybéli oklevél ténylegesen a monostor javainak egy újabb összeírása, úgy akkor az 1086 óta szerzett birtokok ebben az új összeírásban helyet találtak. Nem tehető fel, hogy Szent László nagyjelentőségű adományát összeírónk egyszerűen kifelejtette volna. Ebben a korban a sókiváltságok nagy értéket képviseltek. Majd minden egyház ilyen kiváltság elnyerésére törekedett (v. ö. a beregi egyezmény). Az adomány miatt már II. István, majd II. Béla alatt hosszú pereskedés támadt. Már a pereskedés miatt is érdekükben állott volna az adomány oklevélbefoglalása. A II. Béla-kori oklevél viszont, amely ennek az adománynak emlékét fenntartotta, hiteles, 12 s eredetiben maradt fenn. Az cartula =z decretum, 1180: u. o. 165. 1. privilégium = cartula = carta stb. Jelenthetett a cartula a német kancelláriai gyakorlatban is hosszabb oklevelet (pl. D H II. 507. sz.). A kifejezések összekeveredése Cseh- és Lengyelországban szintén megfigyelhető (pl. Friedrich, Codex 326. sz. — Mon. Poloniae III. 1. sz.). A mi okleveles gyakorlatunk is azt mutatja, hogy az egves elnevezések között jelentésbeli eltérés nem állott fönn. Pl. cartula: Pann* rendt. I, 599, 600, 601. Mon. strig. I, 109. — carta: Pann. r. I, 604., Zichy-okm. I, 2. — decretum: Smiciklas. Codex II, 98. stb. 11 Pann. rendt. VIII, 272. 12 Szentpétery, Regesta I, 20. (57. sz.)
