Levéltári Közlemények, 8. (1930)
Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Váczy Péter: A bakonybéli összeírás kora és hitelessége / 314–331. o.
324 VEGYES KÖZLEMÉNYEK összeírás pedig — mint ahogy erre még később rátérünk — feltétlenül 1094—95 után keletkezett. Seraphin érseksége ugyanis 1095—1104 közé esik. 18 Az összeírónak kellett tehát Szent László új adományáról tudnia, annál is inkább, miután valószínűleg maga is a kolostor tagjai közül került ki. 14 A 24 sószállító mansiót már csak a hamisító említi fel. De ismerhette már II. Béla oklevelét is, hiszen — amint ezt még látni fogjuk — összeírása valószínűleg II. Béla, II. Géza korában készült. Hallgatásának oka talán éppen az volt, hogy az összeíró nem tartotta érdemesnek egy olyan adomány beillesztését, melyet már külön' oklevél biztosított. Bárhogyan magyarázzuk ezt a különös körülményt, annyi kétségtelen, hogy az összeírás nem sorolja fel az apátság összes fekvőségeit ós jogait, hogy tehát az összeírás célja nem volt kimondottan a monostor birtokállományának hiánytalan összeállítása. Oklevelünk nem valamilyen későbbi, a XII. század elején foganatosított conscriptio eredménye, hanem József apát összeírásának egy új oklevél formájában kiállított „mása", összeírónk az 1086-i oklevél szövegét vagy ennek csak egyes részeit kisebb-nagyobb módosításokkal új oklevéllé formálta át. Lehetséges, hogy oklevelébe az 1086 utáni szerzeményeket is felvette, bár az 1092-i adomány inkább arra a feltevésre jogosít, hogy nem gondolt az új adományok beillesztésére. Történeti szempontból öszszeírásunk nagyrészben Szent László korabeli adatokat tartalmaz. Teljes egészében mint kútfő a XII. század első felének forrásai közé tartozik, miután keletkezési idejét IL Géza koránál későbbre seminiképen sem tehetjük. Említettük már, hogy maga az összeírás keltezetlen. Az oklevél korhatárait kell tehát megállapítani. Jakubovieh palaeographiai és nyelvtörténeti alapon arra az eredményre jutott, hogy az összeírás „régibb lehet, die újabb alig a XIL század közepénél". 15 Az oklevél írásának vannak olyan sajátságai, melyek a XIL század legelejére mutatnak, de éppúgy találkozunk olyan rövidítésekkel is, melyek viszont a század második felére jellemzőek. írástani szempontból az oklevél átmeneti kor emléke, eltűnő és kezdődő elemek felemás keveredését fünteti fel. A kormeghatározásnál az oklevélben felsorolt birtokok kevés támpontot nyújtanak. A korai adatok, az 1135., 1162. 13 Mon. Strig. I, XVI. 14 L. később. 15 I. m. 15.
