Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Váczy Péter: A bakonybéli összeírás kora és hitelessége / 314–331. o.

322 VEGYES KÖZLEMÉNYEK egészen általánosan használja kolostor értelemben. A „vallásos férfiak" viszont nem lehetnek mások, mint a következő sorokban szereplő Nemka és Lőrinc. Feltehető tehát, hogy a paginula Nemka és Lőrinc adományairól szólott. Ezt már azért is fel kell vennünk, miután éppen a kieebbformájú oklevelet hittak paginulának. Összeírásunk pedig mindennek, csak kicsinek nem mondható. Nyilvánvaló, hogy ennek a nézetnek helyessége a paginula szó jelentésén áll vagy bukik. Hiszen magában véve a záradék utáni betoldás más valódi oklevelekben is előfordul. Nem jelenthette a paginula általában az oklevelet! Igaz, a paginula a paginának a kicsinyített alakja. De a cartula is már kicsinyített alak. Összeírónk mégis, mikor a terjedelmes 1086-i összeírásról beszél, cartulát és nem cartát mond. Ha egyszer az 1086-i oklevelet cartulának és nem cartának nézhette, ugyanolyan joggal írhatott másszor paginulát pagina helyett. Megjegyzendő, az oklevelet decretumnak is hívja. Sokkal fejletlenebb fokon állott ebben a korban okleveles gyakorlatunk, semhogy merev, kiforrott szóhasználattal számolni lehetne. E tekintetben következetességet legkevésbbé összeírónktól várhatunk, aki lépten-nyomon stílusbeli gyakorlatlanságot árul el. Megállapítható, hogy a cartula, decretum, privilégium kifejezések alatt általában az oklevelet értették. A sokkal gazdagabbb dalmát-horvát gyakorlat viszont azt mutatja, hogy a paginula sem nyert a többi elnevezés mellett határozott, bizonyos oklevélfajtára mutató tartalmat.

10 Az oklevél neve e korban igen sokféle, így töb10 Megnehezíti a paginula jelentésének megfejtését az a körülmény, hogy előfordulása általában korszakunk egész okleveles gyakorlatában szerfölött ritka. A XI—XII. századi magyar oklevelekben csupán a pagina elnevezéssel találkozunk, a paginula alak ismeretlen. Ugyanez állapítható meg a német császári és a cseh-lengyel okleveles anyag alapján is. Sokkal előnyösebb helyzetben vagyunk a horvát-dalmát partvidék okleveles emlékeinél. Trpimir és Muntimir horvát fejedelmek terjedelmes privilegiális okleveleiket paginuláknak nevezik (852: Racki, Documenta 4. 1. „per paginiilam priuilegialem", 892: u. o. 15—6. 1. „priuilegii paginulam"). A szövegben máshelyütt az oklevél neve: privilégium. Cresimirnek a dalmátfehérvári sz. János-monostor részére kiállított kiváltságlevele (1059) a „diffinitionis paginula" nevet viseli, lejjebb pár sorral viszont az oklevélről, mint „d. eartula"-ról emlékezik meg. Már ezekből az adatokból is kitűnik, hogy az okleveles gyakorlat nem tett különbséget egyrészről paginula, másrészről cartula, privilégium és a többi kifejezés között. Anélkül, hogy az oklevél terjedelmét, avagy tartalmát tekintetbe vették volna, használta a gyakorlat a különféle terminusokat. Így pl. 1070: u. o. cartula = privilégium, 1102: Smiciklas, Codex II, 6—7. 1. cartula ~ pagina = carta (az oki. hosszú), 1163: u. o. 94. 1. privilégium = charta, 1166: u. o. 107—8. 1.