Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Váczy Péter: A bakonybéli összeírás kora és hitelessége / 314–331. o.

VEGYES KÖZLEMÉNYEK 321 qui nunc patrissat eodem in loco" beszúrást sokan úgy értelmezik, hogy Szent László nemcsak József, hanem utóda részére is megerősítő oklevelet adott ki. E gondolatmenet nem számol azonban az eiusdem kitételnek a jelentésével. Az összeíró nem azt mondja, hogy László két egymást követő apátnak a kérésére renoválta Szent István adományait, hanem hogy József apát és annak kérésére, aki most apát ezen a helyen. Mikor József utóda Szent liászló elé járult, akkor még ő nem volt a monostor apátja. Az eiusdem és a nunc éppen azt akarja kiemelni, hogy az, aki akkor Szent Lászlótól kérte a renovációt, a mostani apát, de a renováció idején még nem állott a monostor élén. Már pedig nehezen hihető, hogy a renovációt ne az kérje, aki a monostor érdekeit elsősorban hivatott képviselni. Valószínűtlen, hogy az apát helyett a monostor egy egyszerű szerzetes tagja kapta volna ki Szent László megerősítését. Minden jel arra mutat, hogy az, aki „nunc patrissat", József kíséretében vett részt a renováció kikérésében. Az oklevél bevezető sorai csak József apát nevét említik meg a kéréssel kapcsolatban, a megerősítés kikérésének a kibővítése éppen azt akarja hangsúlyozni, hogy a jelenlegi apát a megerősítésnek még személyes szorgalmazója volt. Oklevelünk írója a királyi megerősítés megtörténtót avval kívánja igazolni, hogy a jelenlegi apátra mint tanura hivatkozik. Ugyanígy, az oklevél hiteiét emelendő, hozza fel, hogy az oklevél (1086) írója később az esztergomi érsekséget nyerte el. A renovációs záradékot követő sor újólag hivatkozik bizonyos „paginulára". A mondat így hangzik: „Post hec addita sunt insuper a viris religiosis ad eundem iocum, que et recitata sunt in ista pa&inula". Mit értsünk az ista paginula alatt? Űj oklevélről van-e itt szó, avagy a már több ízben említett 1086-i cartuláról! Az utóbbi esetben az 1086-i összeírás egy záradék utáni feljegyzést tartalmazott volna, éspedig Nemka—Lőrinc adományainak utólagos felsorolását. A másik esetben az 1086-i oklevél a záradókkal mintegy befejezést nyert volna ós az utána következő rész már egy másik „paginuláról" származna. A homályos és nehézkes szövegezés miatt a paginuia értelmezését eldönteni alig áll módunkban. Annyi kétségtelen, hogy a szövegben előforduló „ad eundem locum*' kitételt a monostorra kell vonatkoztatnunk. Nemcsak azért, mert egy sorral elébb összeírónk a monostort e névvel illeti, hanem mert a korabeli külföldi gyakorlat ezt a kifejezést