Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Váczy Péter: A bakonybéli összeírás kora és hitelessége / 314–331. o.

520 VEGYES KÖZLEMÉNYEK jegyzései megszakítják, törés, zökkenés figyelhető meg. Ez nem írható pusztán a véletlen rovására. Tájékoztató bevezetése után például váratlanul, a legegyszerűbb áthidalás nélkül megkezdi a birtokok felsorolását: „Príma villa.,." Általában megállapítható, hogy az oklevélírásban nem mutat túlnagy jártasságot. Szövegezése formátlan, nehézkes s sokszor szerfölött homályos. Ez a stílusbeli fogyatékosság azonban éppen akkor a legfeltűnőbb, midőn compilatorunk minden kétséget kizárólag maga beszél. Az oklevél nyelvtörténeti adatai is, amint azt Jakubovich kiemelte, azt bizonyítják, hogy a nevek írásánál hűen vette át a régi alakot. A benne szereplő nevek, szavak nem egyszer oly ősi formákat őriztek meg, melyek csak az első okleveleinkben lelhetők fel.

7 Miután pedig az átíró bevezető szavai szerint az oklevélnek kiállítását József apát rendelte el s a király csak pecsétjével erősítette meg az oklevelet, ez az 1086-ban kelt összeírás tulajdonképen királyi pecséttel ellátott magánoklevél lehetett. Erre analógiát a zobori 1113. évben kelt oklevél nyújt.

8 Igaz, a cartula írója a király udvari káplánja, a kancellária tagja volt, de az oklevél leírására a megbízást nem a királytól, hanem egy magánféltől kapta. Több adatunk van arra, hogy magánoklevél megírására a királyi nótáriust kérték fel,

9 Nincs módunkban kellőképen tisztázni, hogy vájjon Szent László 1086. évi oklevelén kívül micsoda más notitiák szolgáltak oklevelünk forrásául. Általában fel szokták venni, hogy több paginula, notitia állt a compilator rendelkezésére. Az összeíró több helyen hivatkozik cartulárá, paginulára. Az összeírás egyébként is úgy hat, mintha többféle oklevél, feljegyzés felhasználásával készült volna. A birtokösszeírást lezáró: „Ne scrupulus remaneat huius cartule scriptor extitit Seraphim, capellanus regÁs Ladizlay..." mondatban a „huius cartule" kétségkívül Szent László fent megadott 1086. évi oklevelére utal. Előzőleg ugyanis egyetlen más oklevélről sem történik említés. A „Hac ordinatione rex sacro, beatoaue Mauricio ordinavit Sanctus Stephanus rex, quam autem et renovnvit rex piissimus Ladizlaus rogatu Joseph incliti patrís et eiusdem, 7 I. m. 15. 8 1113: Fejérpataky László, Kálmán kir. oki. 55. 9 1146: Pann. rendt. I, 599, 1152: u. o. 601, 1156: Mon, Strig. I, 108, 1157—58: u. o. 116, 1157: Pann. rendt. I, 603, 1165 kör.: Mon. Strig. I, 118 1172: Pann. rendt. I, 605 stb.