Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Váczy Péter: A bakonybéli összeírás kora és hitelessége / 314–331. o.

VEGYES KÖZLEMÉNYEK 317 még befejezte, hogy aztán az írást eltérő tintával más alkalommal folytassa, és pedig új sorban. A „Ne scrupulus..." kezdetű mondat első fele így az írás jellege után az előző részhez, a „Pastor subucor(uleus): Hela" végzetű mondathoz kapcsolódik, míg a -lay szóvégtől a mondat utolsó fele a kincsjegyzékhez simul szervesen hozzá. A két első részben nemcsak itt, hanem máshol is a tinta színében változás áll be, anélkül, hogy ebből az írás korára valamiféle következtetést lehetne vonni. Nemka adományainak felsorolása közben például a tinta színe a szolgálók neveinek feljegyzése közben tér el, és pedig úgy, hogy közülük az utolsónak neve már más tintával került a hártyára. A tinta színváltozása „Vrbaz" névvel kezdődik, ahelyett, hogy a következő „Et quod" mondatnál következne be. Másrészről viszont tartalmilag egymástól eltérő részeket a tinta ós írás színének azonossága egységbe fog össze. Példa erre: a vámkiváltságok és Nemka—Lőrinc adományainak összetartozása az egyféle tinta által. összefoglalva palaeográfiai elemzésünk eredményeit, megállapíthatjuk, hogy az első és második rész egyetlen Összefüggő oklevelet alkot. A továbbiakban a harmadik és negyedik részt, mint későbbi hozzátoldásokat, figyelmen kívül hagyjuk. Fejtegetéseink közben ezentúl a bakonybéli összeírás alatt ezt a rövidített, megtisztított szöveget fogjuk érteni, az összeírás fogalmát az első két részre korlátozzuk. Ha egy oklevélről, mely, mondjuk, II. Béla idejéből való, azt hisszük, hogy Szent László-korabeli, úgy akkor természetszerűleg kételyek támadnak az oklevél hitelességével szemben. Az írás jellege és ezer más belső és külső érv tanúskodik ellene

1

. Helyezzük azonban az oklevelet saját korába: az oklevél azonnal hitelesnek fog látszani. Különös, hogy a bakonybéli összeírást oklevéltárak és feldolgozások egyaránt Szent László oklevelei közé sorozzák, holott ennek a szöveg lépten-nyomon ellentmond. Az oklevél így kezdődik: „Tudtára kívánjuk adni úgy az eljövendő, mint a jelen időben élő mindkét nembeli embertársainknak, hogy József, boldog emlékezetű béli apát, élve a királyi udvar úgy egyházi, mint vallásos lelkületű világi főembereinek tanácsával és tanúskodásával, a Szent Móric monostorához tartozó javakról és dolgokról ezt az oklevelet rendelte leírni... íratott pedig az Űr megtestesülésének 1086. évében, a magyarok legjámborabb királyának, László-