Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Váczy Péter: A bakonybéli összeírás kora és hitelessége / 314–331. o.

316 VEGYES KÖZLEMÉNYEK bontja fel a hártya aljáig érő szöveget, s az így előálló két rész között korbeli különbséget vél felfedezni. A második részt későbbi hozzátoldásnak tekinti. Erdélyi felfogását e tekintetben már Jakubovich önkényesnek bélyegezte. Alig hihető, hogy az első rész írója a pár évtizeddel később munkába álló hamisító társ kedvéért hagyta volna szabadon a hártya alsó x

/4 részét. Az írás formájának és a tinta színváltozásainak vizsgálata arról győzhet meg mindenkit, hogy az oklevélnek ú. n. első és második része között különbséget nem lehet tenni. Az oklevél szövege a duas vaccas-ig ugyanegy kéz írása; a helyenkint megfigyelhető ingadozás az írásban nem jártas kéz gyakorlatlanságából magyarázható. Az írás egyöntetűségével szemben viszont a tinta színe helyenkint megváltozik. A tinta elhalványulása vagy elsotétülése azonban nem vezethető vissza az írás egyes részeinek korbeli különbségeire. Erdélyi nem annyira az írás, mint inkább az oklevél szövegének tartalmi tagozódása alapján osztotta fel a szöveget két részre: a falvak felsorolása után az új részt a kincsek előszámlálása vezeti be. Tartalmilag az első rósz ezzel a mondattal végződik: „Ne scrupulus remaneat huius cartule scriptor extitit Seraphim, eapellanus regis Ladizlay, qui postea Dei electione ordinatus est archiepiscopus."

5 Azt várnók, hogy a tinta színének megváltozása e mondat végével, tehát még a kincsek feljegyzése előtt, következik be. Ezzel szemben a tinta a Ladizlay szó közepén halványul el, és pedig azáltal, hogy a -lay végződéssel a szöveg írója űj sorba fogott bele. Ha Erdélyi okoskodása helyes lenne, a tinta színének a mondat végén s nem a szó közepén kellene megváltoznia. Ezt észreveszi Erdélyi maga is, s megemlíti

1 a tinta színváltozását a szöveg alatti jegyzetben, anélkül, hogy az ellenmondást figyelemre méltatta volna. Ha a tinta színének elhalványulása korkülönbséget jelent, úgy akkor a második részt a -lay végtől kell számítani s nem a „Tesaurus verő ..." mondatkezdéstől. Akkor az első rész írója kiírta volna még a Ladizlay első betűit, a sor végét; az új sort a -lay véggel azonban — Erdélyi elmélete szerint — már nem ő, hanem pár évtizeddel később hamisító utódja írta volna. Nyilvánvaló, hogy a tinta színének megváltozása ez esetben nem későbbi eredetre utal, hanem egyszerű oka abban található fel, hogy az oklevél írója munka közben — elfáradt. A sort ß L. Erdélyi, i. m. 240. A fényképen a tinta színváltozása ezen a helyen nem vehető ki.