Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Váczy Péter: A bakonybéli összeírás kora és hitelessége / 314–331. o.

VEGYES KÖZLEMÉNYEK. A bakonybéli összeírás kora és hitelessége. Az a nagy bakonybéli birtokösszeírás, mely a kiadvá­nyokban és feldolgozásokban mint Szent Lászlónak 1086. év­ről keltezett oklevele szerepel, a legújabb kutatás szerint korai hamisítvány. Erdélyi László az írás változó jellegéből, továbbá belső, tárgyi okokból folytatólagosan négy részben törtónt hamisítást állapított meg. Az első rész II. Géza halála után, úgy 1180 körül keletkezhetett, a második részt, a kincsjegyzéket, a vám- és haljövédelmeket, Nemka és Lő­rinc adományát a XII. század végén vagy a XIII. század elején írhatták hozzá, a harmadik rész a XIII. század har­mincas éveiben, a negyedik pedig csak e század második felé­ben készülhetett. 1 Erdélyi kutatásai alapján az összeírást a Szentpétery-féle regestagyüjtemény is hamisítványnak tün­teti fel. Mint történeti kútfő, az oklevél legbecsesebb emlékeink közé tartozik. Adatai alapján fogalmat nyerhetünk egy XI— XII. századi magángazdaság kiterjedéséről, szervezeté­ről, népeinek különböző tagozódásáról. A falubeliekkel közö­sen bírt földeknek viszonya a határjelekkel kihasított birtok­részekhez az oklevél anyagából pontosan rekonstruálható. A később jobagiones néven szereplő legelőkelőbb szolgáló­réteg házassági jogára birtokösszeírásunkban találunk egye­dül adatokat. Ennek az oklevélnek alapján helyzetük pár­huzamba állítható a külföldi ministerialisok jogállásával. Németországban a ministerialisok nem házasodhattak sza­badon; nálunk a bakonybéli oklevél szerint csak az alsóbb szolgáló-rétegek házassági joga esett korlátozás alá. Bepil­lantást enged továbbá oklevelünk a bíráskodás szervezetébe, tisztázza a királybírák társadalmi helyzetét, de ugyanígy adatai gyümölcsöztethetek a nemesi birtokjog történetére nézve is. Ami pedig az oklevél nyelvtörténeti anyagát illeti, annak értékére Jakubovich mutatott rá a tihanyi alapító­levél olvasásáról írt tanulmányában. 2 1 Pannonhalmi rendt. VIII, 237. 2 MNyelv, XX. (1924), 13—15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom