Levéltári Közlemények, 8. (1930)
Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Váczy Péter: A bakonybéli összeírás kora és hitelessége / 314–331. o.
VEGYES KÖZLEMÉNYEK. A bakonybéli összeírás kora és hitelessége. Az a nagy bakonybéli birtokösszeírás, mely a kiadványokban és feldolgozásokban mint Szent Lászlónak 1086. évről keltezett oklevele szerepel, a legújabb kutatás szerint korai hamisítvány. Erdélyi László az írás változó jellegéből, továbbá belső, tárgyi okokból folytatólagosan négy részben törtónt hamisítást állapított meg. Az első rész II. Géza halála után, úgy 1180 körül keletkezhetett, a második részt, a kincsjegyzéket, a vám- és haljövédelmeket, Nemka és Lőrinc adományát a XII. század végén vagy a XIII. század elején írhatták hozzá, a harmadik rész a XIII. század harmincas éveiben, a negyedik pedig csak e század második felében készülhetett. 1 Erdélyi kutatásai alapján az összeírást a Szentpétery-féle regestagyüjtemény is hamisítványnak tünteti fel. Mint történeti kútfő, az oklevél legbecsesebb emlékeink közé tartozik. Adatai alapján fogalmat nyerhetünk egy XI— XII. századi magángazdaság kiterjedéséről, szervezetéről, népeinek különböző tagozódásáról. A falubeliekkel közösen bírt földeknek viszonya a határjelekkel kihasított birtokrészekhez az oklevél anyagából pontosan rekonstruálható. A később jobagiones néven szereplő legelőkelőbb szolgálóréteg házassági jogára birtokösszeírásunkban találunk egyedül adatokat. Ennek az oklevélnek alapján helyzetük párhuzamba állítható a külföldi ministerialisok jogállásával. Németországban a ministerialisok nem házasodhattak szabadon; nálunk a bakonybéli oklevél szerint csak az alsóbb szolgáló-rétegek házassági joga esett korlátozás alá. Bepillantást enged továbbá oklevelünk a bíráskodás szervezetébe, tisztázza a királybírák társadalmi helyzetét, de ugyanígy adatai gyümölcsöztethetek a nemesi birtokjog történetére nézve is. Ami pedig az oklevél nyelvtörténeti anyagát illeti, annak értékére Jakubovich mutatott rá a tihanyi alapítólevél olvasásáról írt tanulmányában. 2 1 Pannonhalmi rendt. VIII, 237. 2 MNyelv, XX. (1924), 13—15.
