Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Fekete Nagy Antal: Baráth Tibor: A magyar állam adóügye. 1605–1648. Klny. a Századok 1930. évi folyamából / 310–313. o.

ISMERTETÉSEK 311 sik ok pedig a kamaraigazgatás fejletlenségében és a dikának a megyei hatóságoktól függő behajtásában keresendő, aminek következtében „a XVII. század első felében pénzügyigazgatásunk semmi helyes irányú fejlődést nem követett, sőt visszahanyatlott, szétesett s megérett egy nemzeti abszolutizmusra", (így!) Szerzőnek a rendek iránti ellenszenve s gyakran önmagát megcáfoló ellentmondásai csakis úgy magyarázhatók meg, hogy csupán az udvarnak az adójövedelmeket növelni igyekyő poltikáját látja maga előtt és ellenség szemében mindenki, aki ennek a politikának útjában áll. Ezért nem veszi kellőleg tekintetbe azt, hogy a dikának csak az országgyűlésen történhető megajánlása fontos alkotmányjogi fegyver (szerzőnél „fegyvernem"!) volt a rendek kezében az abszolutizmusra törekvő udvarral szemben, amelyet csak ezáltal kényszeríthettek az országgyűlés összehívására, ahol aztán őszes sérelmeiket is előadhatták. Szerző ezért nem méltányolja, bár észrevszi, az udvar minden tekintetnélküli adóemelő törekvéseivel szemben a rendeknek nemzetgazdasági szempontjait ós azt a felfogását, hogy az adóemelést a magángazdaságok és azokon belül az adózók teherbíró képességéhez kell méretezni. Ha a budapesti és bécsi levél- és kézirattárakban szorgalmasan felkutatott bő anyagban a szerző nem talált volna elégséges adatot a rendek politikájának a megítélésére, bizonyára tisztább képet kapott volna, ha átnézte volna még az Országos Levéltár kancelláriai lOsztályában a Propositiones et Opiniones, Litterae Palatinorum, Archiepiscoporum, Privatorum című sorozatokat, valamint a kincstári osztályban az országgyűlések iratait és a Thurzó-levelezést. Az ezekben talált adatok talán jobban meggyőzték volna arról, hogy az adóügy nem „a rendek hangulatától és pártérdekeitől függött". Kétségtelen, hogy az adóügy terén a dikának állandó adóvá válása lett volna a leghelyesebb, ezt azonban nem a rendek alacsony horizonú politikája, hanem ellenkezőleg, éppen annak az alkotmányt védő ténynek az éles felismerése akadályozta meg, amely a dika megajánlásának az országgyűlés öszehívását kikényszerítő hatásában rejlett. De találunk elég adatot magában az értekezésben is ahhoz, hogy lássuk a rendeknek az adóügy terén követett politikáját. A rendeknek — ha birtokukban meg akartak maradni és nem akartak a többi földönfutók sorsára jutni, — saját jól felfogott érdekükben el kellett menni a teherbíróképesség Levéltári Közlemények. 21