Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Fekete Nagy Antal: Baráth Tibor: A magyar állam adóügye. 1605–1648. Klny. a Századok 1930. évi folyamából / 310–313. o.

312 ISMEBTETÉSEK és az áldozatkészség legvégső határáig, hogy mindent megtegyenek a török hódítás visszaszorítására. Hiszen legfőbb gondjuk a végvárak jókarban tartására és védőik ellátottságára irányult. A szerző maga ismerteti a rendeknek az állandóvá nem válható dikát bőven kárpótló nagy áléoizatait, maga említi és számítja ki, hogy Trencsén vármegye tíz éven keresztül félmillió forintot fizetett ki hadicélokra, amelynek csak 27%-a az országgyűlés által rendelt adó, a többi 73-at pedig az átvonuló katonaság emésztette fel. Ha a szerző a nemzetgazdasági szempontokat is figyelembe vette, az ország teherbíró képességének folytonos csökkenése mellett hová kívánta volna fokozni az áldozatkészséget? Hol itt az alacsony^ horizontú rendi politika? Az udvar adéemelő törekvéseivel szemben maga a szerző is elismeri a rendek politikájának helyességót és az ország jövedelmeinek hovaf ordítását számon kérő kívánságát természetesnek tartja, hiszen a magyar koronajövedelmeket idegen hatóság kezelte, a magyar bánya jövedelmek idegenbe mentek, a magyar adókat a cseh hadszintéren használták fel. Az udvari politikával szemben a szerző maga beszél a magángazdaságokat ért súlyos csapásokról, a porták számának csökkenésével a teherbíróképesség alábbszállásáról, a hódolt (és nem hódoltsági!) terület kétfelé adózásának súlyosságáról. És ezek ellenére mégis ezekhez a súlyos vádakat tarmazó eredményekhez jut! Későbbi fejezeteiben a szerző sokkal közelebb áll a tárgyilagossághoz, főleg amikor merész elmélkedéseit adatai megkötik. Munkáját 9 táblázat zárja be, amelyekben szépen és nagy szorgalommal összehordott anyaga alapján, a tárgyalt korra vonatkozólag, táblázatos és jól áttekinthető kimutatást közöl a porták ingadozásáról, a portákra kirótt adók nagyságáról és pénzbeli összegéről, a városok adózásáról, az adókezelés költségeiről és a tényleges eredményről. A két térképmelléklet a magyar adóigazgatást és az egyes várak vármunkáit végző körzeteket tünteti fel 1648-ból, illetve 1613-ból. A szerző adatidézését is szóvá kell tennem, mert az sok esetben vagy meg nem felelő, vagy hiányos. Bármikor megváltoztatható ragszámot, pl. OL. KO. Prot. * 739. idézni nem szabad, hanem a sorozat neve, az év- és lapszám adja meg a pontos jelzetet, viszont nem elégséges a levéltár megjelölése mellett az idézett ojdrat keltének kitétele, mert kro-