Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Fekete Nagy Antal: Baráth Tibor: A magyar állam adóügye. 1605–1648. Klny. a Századok 1930. évi folyamából / 310–313. o.

310 ISMERTETÉSEK ország szempontjából oly Jelentős fejezetre. Ezeknek a kiépítésében, főleg ez utóbbinál, a legnagyobb tervszerűség uralkodik, amit a szerkesztők ma már csaknem minden országban dolgozó német tudományos és kultúrerők bevonásával és segítségével érnek el. A magyar nyelvű, németvonatkozású irodalom referense K. Schünemann, ugyancsak ő állította össze a bibliográfiát is. Az anyag összegyűjtésénél a kevésbbé jelentős munkákat mellőzi, amit az egész vállalat irányelve is megkíván. Nem hagyhatunk azonban említés nélkül néhány nagyobb munkát, amelyek az 1928-as évfolyamban hiányzanak. így pl. Horváth Jenő: Magyar diplomácia. A magyar állam külpolitikai összeköttetései a bécsi végzésektől a kettős monarchia felbomlásáig. 1815—1918. Budapest, 1928.; Eperjessy Kálmán: Kézirati térképek Magyarországról a bécsi levéltárakban. Szeged, 1928. (Bécsi Coll. Hung. füzetei.); Balogh Albin: Ország és nyelv a magyar történelemben. Budapest, 1928. (Szt. István Könyvek. 57. sz.) A levéltárügyre vonatkozó, német arányokban meglehetősen kicsiny tudományos termelést Loewe ismerteti a 110., illetőleg a 85—86. oldalakon, a. vonatkozó bibliográfiát pedig mind a két kötetben a 3—4. oldalakon találjuk. I. B. Baráth Tibor: A magyar állani adóügye. 1605—1648. Különlenyomat a Századok 1930. évi folyamából. 90 1. + 2 térkép. A kor gazdasági fejlődésével és a török háborúk követe keztében megnövekedett állami szükségletek kielégítésének megoldását célzó törekvéseket tárgyalja a szerző értekezésében. Ismerteti az udvar fáradozását, amely a rendes jövedelmek növelésére, a rendkívülieknek pedig részben állandósítására irányult: a magyar pénzügyi hálózat azonban a XVII. század első felében nem tudott fölfrissülni sem a portalis sem a városi adókon keresztül, csupán a lezárt kor után, 1649-ben érte el az udvar a dikának egyik országgyűléstől a másikig való megajánlását. Az eredménytelenség egyik oka a szerző szerint az, hogy „a növekedett igényekkel szemben ... fennállott még a középkorból eredő rendi felfogás, mely a magasabb fokú, a korviszonyoknak inkább megfelelő adóztatásnak lépten-nyomon akadályokat gördített útjába", továbbá, hogy „a necessitas problémája körül húzódó alacsony horizontú rendi politika képtelennek mutatkozott e nagy kérdés higgadt megfontolására". A má-