Levéltári Közlemények, 8. (1930)
Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Szentpétery Imre: A. de Boiiard: Manuel de diplomatique française et pontificale. Diplomatique générale. Paris, 1929. / 299–303. o.
ISMEKTETÉSEK 299 hibáira, megjelölvén egyúttal, milyen irányelvek szemmeltartásával kellett volna e munkát elvégezni. így a kiadvány inkább jegyzék benyomását teszi s az az érzésünk, hogy a kiadó is inkább a zárda oklevéltára jegyzékét akarta publikálni, azonban a címet nem jól választotta meg. Mint egyszerű jegyzék inkább honorálandó lenne, bár mint ilyen is, bizonyos kívánalmakat hagyott hátra. A füzetből nyert benyomásaink alapján azonban azt hisszük, hogy a magyar történetírás nyerne vele, ha a zárda oklevéltára szakszerűen publikáltatnék. DR. ILA BÁLINT. Á. de Boüard: Manuel de diplomatique française et pontificale. Diplomatique générale. Paris, A. Picard, 1929. 8-r., 397 lap és külön albumban 54 hasonmás-tábla. A történelmi segédtudományok különböző ágaiban a mult század végén s a jelen század elején megjelent rendszerbefoglaló munkák sorába tartozott a nagyérdemű Girynek 1894-ben kiadott oklevéltani kézikönyve, a „Manuel de diplomatique" is. Ez az általánosan ismert és egyébként nagyon becses munka azonban az akkoriban másutt, nevezetesen a németeknél és az olaszoknál megjelent rokonjellegű művekhez képest egyben-másban, így főként az oklevéltan tárgykörének felfogásában már meghaladott állásponthoz ragaszkodott. A szerző 1899-ben elhunyván, a munka sohasem nyert átdolgozást, hanem megmaradt eredeti alakjában. 1 Természetesen a diplomatika azóta is sokat haladt, különösen a németeknél, de a franciáknál is. Számos jelentős kiadvány, munka és oklevéltani tanulmány látott napvilágot ott is a század eleje óta, önállóan és a francia folyóiratokban (Le Moyen Age, Bibliothèque de l'École des Chartes stb.) s vitte előbbre a diplomatikai ismereteket. így tehát itten, ámbár Giry műve még mindig nagyon hasznos kézikönyv volt, már valóban nem volt felesleges egy új szintetikus összefoglalás, az újabb eredményeknek a rendszerbe való beillesztésével és a diplomatika újabb szempontjainak érvényesítésével. Erre az új szintézisre vállalkozott A. de Boüard, a párizsi École des Chartes tanára fentírt című munkájával. Az előszó szerint az 1929-ben megjelent kötet egy három kötetre tervezett mű első része, mely az „általános diploma1 Az 1925-ben megjelent „nouvelle édition" a régi kiadásnak változatlan, de két kötetre osztott lenyomata.