Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Szentpétery Imre: A. de Boiiard: Manuel de diplomatique française et pontificale. Diplomatique générale. Paris, 1929. / 299–303. o.

300 ISMERTETÉSEK tikát" tartalmazza; a további két kötet az úgynevezett közés magánokleveleknek a tárgyalását fogja nyújtani. Miként alapvető munkájában annak idején Bresslau is megszorította műve tárgyának körét, csupán Németországra és Itáliára terjesztve azt ki, — amit a „Handbuch" első kiadásának előszavában meg is okolt, — Boüard is korlátozott címet adott művének, „A francia és a pápai oklevéltan kézikönyvéinek nevezve azt, ami tudvalevőleg a franciák diplomatikai kutatásainak főirányaival is megegyezik. Ennek megfelelően művének ebben az általános részében Boüard az általános diplomatikai tudnivalók összefoglalásában is elsősorban a francia és a pápai okleveles gyakorlatot tartja szem előtt s figyelmét főként erre irányítja, amint ez például a iussio-ról (oklevéladási parancs) és a rogatióról szóló részben (78. sk.), az oklevélnyerőnek az oklevél kiállításában való szerepénél (118. sk.), a formulariumok (135. sk.) és a registrumok tárgyalásánál (190. sk.) stb. tűnik erősebben szembe, ahol a francia és a pápai gyakorlat bővebb tárgyalása mellett az okleveles gyakorlat egyéb területeire inkább csak oldalpillantások esnek. A munkához csatolt album is a pápai ós a francia gyakorlatból vett példákat tartalmaz.

2 Semmiképen nem jelenti azonban ez azt, hogy a szerző nem veszi figyelembe a külföld diplomatikai irodalmát. Sőt Boüard munkájáról nagy elismeréssel állapíthatjuk meg, hogy különösen a német oklevéltani irodalmat nemcsak jól ismeri, hanem annak irányait általában követi is. Ezt nála nemcsak a zárójelben sokszor kitett német műszavak mutatják, hanem a kötet beosztása, az oklevél létrejötte folyamatának (genezisének), fennmaradási formáinak stb. sokban a német feldolgozásokra emlékeztető tárgyalása is. Találunk ugyan ettől az iránytól eltéréseket is; de bizony éppen ezeket az eltéréseket nem mindig mondhatjuk szerencséseknek. fgy a köz- és magánoklevelek elvi megkülönböztetésének vitás kérdését a szerző — lényegileg Giry nyomán — a francia acte kifejezés kettős értelme alapján (a. m. jogi cselekmény, de okirat is) akként látja megoldhatónak, hogy a két csoport megkülönböztetésénél a jogi cselekmény auctorát tartja szem előtt, s aetes privés alatt (általában) a magánszemélyek magánjogi cselekményeiről szóló okiratokat 2 II. Frigyes oklevelének a XXI. táblán közölt másolata nyilván francia földön készült. Mégis lásd Annibaldo kardinális (francia vonatkozású) levelét az I. táblán.