Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Ila Bálint: A gyöngyösi zárda oklevéltára. Budapest, 1930. / 297–299. o.

298 ISMERTETÉSEK rövid ismertetést adhatott volna a levéltárról, kiegészítve szükség szerint a gyöngyösi zárda, valamint a rend történetével. Az ilyen kiadványoknál nem szabad, de nem is lehet, már csak a munka jobb felhasználhatása céljából sem, — hogy csak ezt az egy szempontot említsük, — a tájékoztató bevezetést elhagyni. Maguk a regeszták teljes tájékozatlansággal és hozzánemértéssel vannak megszerkesztve. A szerkesztőnek, mielőtt ilyen munkához hozzáfogott, tájékozódnia kellett volná a regesztaközlés módját és szabályait illetően, mert a közölt regeszták egyáltalán nem felelnek meg a kívánalmaknak. Hiszen e folyóirat eddig megjelent füzeteiben is bőségesen talált volna útmutatást e tekintetben. Az oklevéladó, a dátum (felbontva) és kiállítás helyének megnevezése (ahol e két utóbbi hiányzik, „sine dato" és „sine loco" kifejezések alkalmazása), a rövid, de a lényeget mégis világosan magábanfoglaló regesztaszöveg s végül az oklevél leírása azok a feltételek, amelyek a helyes regesztaszerkesztéshez elengedhetetlenül szükségesek. Megkívánjuk továbbá az ilyen kiadványoktól, hogy az egyes oklevelekben előforduló összes személyneveket eredeti helyesírással közöljék, a dubiozus részeket idézzék és a szövegben kommentárra szoruló részeket jegyzetben magyarázzák. Az elmondott kívánalmakat hiába keressük e kiadványban. Az oklevelek leírása teljesen, a középkori dátumok feloldása pedig a legtöbbször hiányzik. E hiányoktól eltekintve, még viszonylag a pápai bullák regesztái a legsikerültebbek, de ezek között is találunk ilyen szövegezést: „1458. máj. 21. 1479-iki átiratban, hogy a testvérek a miniszter generálisnak legyenek alávetve." (8. 1., 53. sz.) A többi oklevelek regesztáiban nem egyszer a legfontosabb rész, az oklevéladó hiányzik. (14. 1., 124. sz.) Igen sok esetben nincs megadva a hely és kiállítás dátuma s az sincs jelezve, hogy ezek talán az eredetin is hiányzanak. (14. 1., 124. sz.; 15. 1., 133. sz.) Az átírt okleveleknél nincsenek mindig megjelölve az átíró ós az átírás körülményei. (7.1., 44. sz.; 8.1., 49. sz.) Olykor benne vannak ugyan a regesztában az előforduló nevek, — úgy látszik, a szerkesztő mégis érezte ezek közlésének szükségét, — de az eredeti helyesírással való visszaadást ezekben az esetekben is nélkülözzük. Teljesen hiányzanak végül a kommentárok. — Az újkori iratok, illetve azok tartalmának a közlése (14—19. 1.) még hiányosabb. Legkirívóbb hiányaiban rámutattunk a kis kiadvány