Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Ila Bálint: A gyöngyösi zárda oklevéltára. Budapest, 1930. / 297–299. o.

ISMERTETÉSEK 297 függő és sok helyütt valóban érdekfeszítő képét adják a nádor tevékenységének, egyéniségének. Sok helyütt jellemző vonásokat a monarchia legfőbb kormányzatának menetéről. Elsőrendű gazdaságtörténeti anyagot, különösen a kereskedelmet illetőleg. Némely összefoglaló helyzetkép a társadalomtörténet szempontjából is figyelemreméltó. Már a történeti bevezetés nélkül is, — amelyet egy külön kötet fog hozni, — érdekes ós tanulságos olvasmány ez adatközlés; aki, laikus is, egyszer megkísérli magukat az iratokat olvasgatni, rájön, hogy sokszor egy-egy érdemleges felterjesztés mozgékonyabb, reálisabb, közvetlenebbül érzékelhető képet ad régi idők hivatalainak s embereinek gondolkozásáról, ügyszeretetéről, mint bármely kész történeti feldolgozás. A kiadvány szerkesztőjének azonban oly példaadóan gondos kiválogató módszerrel, mély tárgyismerettel kell dolgoznia, mint amilyennel e kötetet szerkesztője összeállította DR. HAJNÁL ISTVÁN. A gyöngyösi zárda oklevéltára. Budapest, 1930. Held János. 19 l.'8°. A címében sokat ígérő kis füzetecske tartalmilag úgyszólván semmit sem ad. Címe után ítélve azt gondoltuk, hogy egy eddig még nem publikált forrásanyagot tesz hozzáférhetővé a kutatás számára és a gyöngyösi ferences zárda levéltáráról s az abban őrzött történeti anyagról kapunk benne ismertetést, A kiadvány átnézése után sajnálattal kellett azonban megállapítanunk, hogy, bár a jóakarat az inkognitóban maradt szerkesztőben meg volt, nem volt tisztában egy ilyen kiadvány céljával, használhatóságának feltételeivel és főleg szerkesztésének módjával, ami bizony a munkácskát majdnem értéktelenné teszi. A publikáció tulajdonképen regesztaközlés akar lenni és minden bevezetés vagy előszó nélkül közli a zárda levéltárában őrzött pápai bulláknak, középkori okleveleknek, missiliseknek és egyéb újabbkori történeti dokumentumoknak a regesztáit. Hogy azonban a levéltár teljes anyagát közli-e, vagy csak egyes darabokat, nem tűnik ki a kiadványból. Legjelentősebbek a pápai bullák, amelyek 1261-től szép számmal maradtak fenn. Az anyag nagyrésze természetesen a franciskánusoknak előbb a bosnyák provinciához tartozó, majd önálló magyar tartományára vonatkozik. A kiadványban mindenekelőtt kifogásolnunk kell a bevezetés hiányát, amely — mint ezt a cím is megkívánná — 20*