Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Hajnal István: Domanovszky Sándor: József nádor iratai. II. kötet. (Magyarország újabbkori történetének forrásai) Budapest, 1930. / 293–297. o.

294 ISMERTETÉSEK műveltség emelése. A Duna—Tisza-csatorna létesítéséről szól most egyik hosszabb irata; e víziúti az< ország egyes vidékeit a termékek nagyobb piacává kötné össze, megszüntetné az értékesítés helyhezkötöttségét, áldásos hatását érezné nemcsak egész Magyarország, hanem a birodalom osztrák fele is. Mint sok hasonló, nagy tárgyismeretet követelő irat, e felterjesztés is a nádor sajátkezű írásában maradt reánk s a sok részletkérdés, számítások, mások véleményének felülbírálása között is kiérezhető a nádor lelkesedése, alkotásvágyá. A születésnapi üdvözletben sem mulasztja el az uralkodónak melegen lelkére kötni a kérdést; sürgeti mindig, később is, évtizedekig, sok csalódás után is. Kulturális célja volt a Pest szépítéséről készített nagy «tervezetének, átalakító városrendezést akart, közlekedési, egészségügyi szempontból s esztétikai szempontból is igazi európai várost. Ha tervei már most kivitelre kerülhetitek volna, jó pár évtizeddel korábban megkezdődött volna a nagy kultúrcentrum nevelő hatása a magyar vidékre. Budapest várostörténete számára értékes e vázrajzzal ellátott tervezet közlése, mint ahogyan más iratokból is érdekes adatokat meríthet az, például amikor Buda és Pest lakásviszonyairól ad átnézetet a nádor az országgyűlési szállások szempontjából. Gazdasági, kereskedelmi, vámügyi kérdésekről részben egyes bécsi rendelkezésekkel, részben az országgyűlésekkel kapcsolatban fejti ki nézeteit, erélyes felszólalásokat küldvén fel különösen a kiviteli tilalmak ellen, amelyek a magyar gazdasági termékek rendszeres külföldi elhelyezését lehetetlenné tették. Figyelmét azonban már az aránylag csendes időkben is jórészt a bécsi államtanácsnak és központi kormányszerveknek önkényes beavatkozásai ellen való küzdelmekre kellett fordítania; láthatólag szenvedett már most is a tudattól, hogy a döntés felterjesztései fölött oly referensek kezébe volt letéve, akik idegenül állottak országfejlesztő terveivel szemben. Természetes következménye volt ez annak, hogy ő teljesen azonosította magát a gondjaira bízott ország érdekeivel. Bizonyára a birodalom más „Landeschef'-jeinél is találunk erős képviseletére a reájuk bízott tartományok érdekeinek; de Magyarország különleges helyzete, kiváltképen a következő háború idején, csaknem végzetessé tette a nádor ellentétét a kormányzattal. Az államtanács néha engedni volt kénytelen felszólalásainak, de észrevehetőleg alig várta az alkalmat, hogy orra alá dörgölhesse a dolgot, ha a következ-