Levéltári Közlemények, 8. (1930)
Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Hajnal István: Domanovszky Sándor: József nádor iratai. II. kötet. (Magyarország újabbkori történetének forrásai) Budapest, 1930. / 293–297. o.
ISMERTETÉSEK 293 A fenti cikken kívül a 2. évfolyamban még két levéltárismertetést találunk: a 3. számban Abbott Páston Usher ad egy rövidebb közleményt az újonnan rendezett barcelonai városi levéltárról („Les archives historiques muniäpales de Barcelone"), a 4. számban pedig Léon Vignots ismerteti „Une source documantaire trop peu utilisée: Les archives des anciennes amirautés françaises" cím alatt a saint-maloi régi tengerészeti hivatalnak — ma administrative a megyei levéltárhoz csatolt — elég épségben megmaradt iratanyagát $ ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet e hivataloknak a XVII— XVIII, századi francia tengerhajózás, tengeri kereskedelem, kikötő-ügy stb. szempontjából annyira fontos, de ennek dacára még alig kihasznált levéltáraira. DR. VARGA ENDRE. Domanovszky Sándor: József nádor iratai. II. kötet. (Magyarország újabbkori történetének forrásai.) Budapest, 1929. 888 lap. A kiadvány első kötete körülbelül csak a nagyemlékű nádor ifjúkori iratait közölte, ezután már az önálló politikai egyéniség terjedelmes' liratváltásaiból kellett kiválogatni a közlendő anyagot, úgy, hogy e kötet alig három esztendő fonţosabb iratait adja. Nehéz évek lettek volna ezek nyugalmasabb időkben is, egy tettre, alkotásra vágyó, nemes ambícióval eltelt főhercegnek első küzdelmei, a különleges államszerkezetet és társadalmat mutató Magyarország élén, egész sajátságos helyzetben a nemzet, az uralkodó és a bécsi kormány között. De helyzetét szinte tragikussá a nagy európai válság tette, amely Napoleon nevével kapcsolódott össze; a monarchia végső megsemmisüléséről, halálraszántságról szólnak gyakran a főherceg-nádor iratai és a tragikus sejtelmeket, a becsület emberének önfeláldozó készségét a felülről tapasztalt bizalmatlanság keserűsége fosztja meg felemelő vonásaitól. Valóban egy lépéssel ott volt a nádor az élet minden súlyos, sőt lealázó ellentéte között; ideális lelkület kellett ahhoz, hogy szét ne morzsolja mindez magasabb hajlamait és hogy kormányzata a következő évtizedekben ne váljék teljesen a kiábrándult, az ellentéteket és új kezdeményezéseket kerülő uralkodói sarj átlagszereplésévé. Az 1805. év elején még idejét látja új alkotásoknak. Mint később, a Napoleon utáni évtizedekben is, gyakorlati szellemű törekvések jellemzik, nem csupán akkor, amikor a nemzet anyagi erejének fokozása a célja, hanem amikor a köz-